Nem amiatt, hogy lám, az arcátlanságnak nincsenek határai, hiszen a hölgy a pályázás idején még az agrártárcánál dolgozott; ezeken a gyerekes dolgokon már rég túl vagyunk, a földnek is minden bizonnyal jót tesz, ha egészen közel állók kezébe kerül, évi sok millió forint területalapú támogatást teremve a gazdának.

Hanem hogy a hölgyet Junek Nikolettnek hívják. Ez nekünk teljesen új név. Junek-dinasztiáról vagy -klánról, pláne oligarcháról eleddig nem hallottunk, sőt sportos kollégáink szerint Junek nevű ember a fehérvári futballstadion VIP-páholyában sem szokott felbukkanni, azaz a mai Magyarország értékalapú besorolása szerint Junekék ez idáig senkik voltak. Most meg kiderül, hogy mégiscsak valakik.

Sőt a hírek szerint a felcsúti Mészáros családon és az országos Közgép-famílián kívül Junekék az egyetlenek, akiknek a földpályázat mellett a trafikpályázaton is sikerült nyerniük; Junek Nikolett férje két dohányboltot is kapott, az egyiket Bicskén, a másikat Felcsúton. Ez már azért sok. Nem a trafik meg a föld; nehogy már irigyek legyünk tehetségre, szorgalomra. Hanem az elmúlt három évben már olyan szépen megszoktuk, hogy mindig ugyanazok nyerik a pályázatokat, de olyan gyakorisággal, hogy szinte már személyes ismerősünkké váltak a hírek által.

A magunk részéről már kezdtük is őket megkedvelni, különösen az olyan Széchenyi formátumú emberfőket, mint Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, aki egyelőre még csak 88. a leggazdagabbak honi listáján, ám olyan országban, ahol nemcsak az első milliárdot, de az ötvenediket is korrupcióval szerzik, lesz ez még jobb is.

Nekünk mindenesetre minden bizodalmunk az új urakban van, remélve, hogy majdan dédunokáik is méltók lesznek az akkorra már velük született előjogokhoz, s nemcsak igazságosan, de megértőn is bánnak majd az uradalmi szolgákkal, a cselédséggel, a napszámosokkal, azaz a mi dédunokáinkkal. Mert ne legyenek kétségeink, ha a legfőbb hűbérúr egyszer visszavonul is, vagy elzavarják, visszacsinálni már akkor sem lehet a történteket.

A mi dédunokáink már abba születnek majd bele, hogy ez a világ rendje: vannak, akiknek a dédapja kemény munkával küzdötte fel magát a csúcsra, s vannak, akiknek a dédszüleit nem áldotta meg a sors annyi tehetséggel és szorgalommal, hogy föld- meg trafikpályázatokat nyerjenek, így aztán semmire se vitték. A mi fene nagy életrevalóságunkkal legfeljebb azért lehet szorítani, nehogy újabb és újabb urak jöjjenek, mert az már tényleg elviselhetetlen.

Szerencsére azonban közben kiderült, hogy aggodalomra semmi ok, Junek Nikolett nem valami csörtető új földesúr, hanem a felcsúti Flier családba született, abba a famíliába, amelyik Fejér megyében Mészárosék után a legnagyobb nyertese a földpályázatoknak, Junekékat tehát mint ismerős és immáron tradicionális földesúri család tagjait melegen üdvözöljük; jó kezekbe kerülnek utódaink.

A hét elején egyébként az agrártárca megkötötte a háromezredik földbérleti szerződést. Mi úgy hallottuk, hogy sorszám szerint Junek Nikolett lett volna a szerencsés jubiláns, ám aztán valahogy mégis egy fiatal zalai állattartót ünnepelt a minisztérium a sajtó előtt, úgyhogy Bitay államtitkár joggal mondhatta, hogy tessék, itt a bizonyíték: ebben az országban egyáltalán nem oligarchák nyerik a földbérleti pályázatokat, hanem helyben lakó, családi gazdálkodók.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa