Élcelődhetnénk akár azon is, hogy a romák új pártja éppen a Fehér Páva nevű hotelben tartja kampányindító sajtótájékoztatóját. De nincs hozzá kedvünk. A helyzet a legkevésbé sem vicces. Rossz jel, ha egy országban (történetesen nálunk) egy etnikai kisebbség (történetesen a cigányság) nem pusztán a demokratikus jogaival akar élni, hanem végső elkeseredésében szánja rá magát a pártalapításra. Mert semmilyen más lehetőséget nem lát érdekeinek képviseletére. Nagyjából itt tartunk.

Az eddigi kormányok sorra csődöt mondtak, ahhoz képest, hogy mekkora hírveréssel veselkedtek neki az aktuális romaprogramoknak, különösképpen siralmas az eredmény. Közben – mintha nem volna elég baj nélküle is – ijesztően megerősödött a rasszista szélsőjobboldal. Elvileg tehát egyetlen szóval sem kérdőjelezhetjük meg egy cigány párt létjogosultságát. Az előzmények azonban csekély sikerrel kecsegtetnek.

A parlamenti választásokon korábban két etnikai alapon szerveződő pártnak jött össze az országos lista. Az egyik – rémlik még valakinek? – a horvát, a német és a szlovák kisebbség által létrehozott Nemzetiségi Fórum volt 1998-ban, a másik a Kolompár Orbán vezette MCF Roma Összefogás Párt 2006-ban. A Nemzetiségi Fórum nem egészen hatezer listás szavazatot kapott, a roma összefogás még ötezret sem.

A Kolompár-féle formáció a 2009-es EP-választáson is próbálkozott. Bár a párt a többszörösére növelte népszerűségét, a mintegy 13 400 begyűjtött szavazattal még a fél százalékot sem érte el. Pedig Kolompár akkor az Országos Cigány Önkormányzat elnöke volt, pártja a szervettséget, az infrastruktúrát és sejthetően az anyagiakat tekintve is lényegesen jobban állt, mint most az MCP.

Persze, a személyes hitelesség is komoly mozgósító erő lehet, de Horváth Aladárnak ezzel egyszer már nem volt szerencséje: 2010-ben független jelöltként – a romák által amúgy nagy számban lakott edelényi körzetben – a többiektől messze lemaradva utolsó lett. Mára szerinte megváltoztak a körülmények: az MCP a Fideszből kiábrándult romák és a nem cigány szegények támogatására egyaránt számíthat. A várakozás alighanem illúziókra épül. A hatalom minden előnyét élvező Farkas Flórián – fideszes parlamenti képviselő, a Lungo Drom és az országos önkormányzat vezetője – vasmarokkal fogja a saját embereit.

Abból a nyájból nem könnyű elkódorogni. A közhangulatot ismerve annak sincs sok realitása, hogy a nem cigány szegények tömegével fogják beikszelni az MCP-t. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a cigányok pártja – ha végül tényleg elindul – főként a baloldaltól képes elvinni valamennyi roma szavazót. Jövő tavasszal kiderül, érdemes volt-e belevágni.