Azt mondja az argentin pápa, hogy ez a mai, globalizált „gazdaság öl”. Felteszi a kérdést: miként lehetséges, hogy egy éhező öreg hajléktalan halála az utcán „nem hír”, miközben arról harsog a média, ha a tőzsde két százalékkal esik? Hozzáteszi: elviselhető-e, hogy kidobják az élelmiszert, miközben más emberek éheznek? A pápa szerint mindent a verseny és a legerősebbek fennmaradásának törvénye igazgat, és a hatalmasok a szegényekből élnek.

A következmény: „nagy tömegek érezhetik magukat kiszorítottnak, perifériára szorultnak, munka, lehetőségek nélkül, képtelenül arra, hogy kiutat találjanak”. A pápai üzenet nem az elnyomás, kizsákmányolás ismert képletét idézi, hanem a társadalomból való kiszoríttatás, a peremre vetés esetén háborodik fel. Ferenc pápa az ellen szól, hogy emberi lényeket fogyasztási javaknak tekintenek, és használat után elhajítják őket.

Buenos Aires szegényeinek érseke sok ilyen esetet láthatott. Azt képzelem, hogy talán most Róma püspökeként is kilopózik, hogy körülnézzen a városban, és látja: ott sem jobb a helyzet. A világ még soha nem volt olyan gazdag, mint most, s talán soha nem utasította el ennyire azokat, akikből már nem lehet hasznot hajtani. Róma püspöke látta, hogy a közeli Afrikából tízezrével hajóznak, vándorolnak a menekülők Európába.

Élelemért, munkáért, valami reményért, mert az ő országaikat, sőt kontinensüket hasonló peremhelyzetbe szorította a mai világ, akár a maga hajléktalanjait. A pápának nincsenek hadosztályai. A jelek szerint hatalma is viszonylagos. Az üzenetben azt is írja, hogy kevesebbet akarja kormányozni a világegyházat. A helyi püspöki karoknak kell választ találniuk az adott országok katolikusainak kérdéseire.

A püspököknek meg a plébániáknak, a híveknek. Ferenc pápa azt is írja, hogy az egyház nem büntetheti az új kapcsolatokban élő elváltakat a szentségek megvonásával. Mert arra épp a gyengéknek van szükségük – állítja. Egyszóval látja, hogy a katolikus milliók valódi világa mennyire különbözik az egyház által hirdetett ideáloktól. Tudja, hogy a klerikális világ is sok botrányos hazugságot leplez. Ha a pápa szavai erőt adnának mindazoknak, akik hasonlóan gondolkodnak, nagy dolgok történhetnének.

Például a katolikusok és mások nem „delegálnák” a hajléktalanokról való gondoskodást a segítő szolgálatok profi önkénteseire. Tapasztaltam egy másik országban, hogy ott télen megnyitják egyes templomok alkalmas helyiségeit a lakás nélküliek előtt. Az önkéntes hívek – láttam – fekhelyeket és meleg ételt hoztak a nagyváros elzüllött, szenvedélybeteg nomádjainak. Egyikük azt mondta: ő így szolgál a legjobban. Mert van, aki itt megkapaszkodik. És kevesebben halnak fagyhalált. Eggyel kevesebb a botrány.

Ha Ferenc szavai meghallgatásra találnak, nagy dolgok történhetnek