Bátor ember Matolcsy György: a napokban zavaros indoklással hárommilliós bírságot sózott tiltott piacbefolyásolás címén a Napi.hu-ra, csütörtökön pedig ingyenreklámot csinált a gazdasági portálnak azzal, hogy – díszvendégként – megtisztelte konferenciáját, és a pulpituson torgyáni magasságokba emelkedve rögvest melegebb éghajlatra küldte az EU válságmenedzselésben kudarcot vallott vezetését.

„Olli Rehn mondjon le!” – követelte Matolcsy, nagylelkűen bő egy hónapot hagyva a pénzügyi biztosnak hivatala elhagyására. A négy nagy hitelminősítőt pedig felszólította, hogy lássák be tévedésüket, és kezdjenek tárgyalásokat a magyar adósság bóvli kategóriából való „kiszabadításáért”. (Más kérdés, hogy csak hárman vannak, és nem szokásuk tárgyalni.) Matolcsy szavaira Brüsszelben és a pénzvilág központjaiban a megszólítottak hirtelen összecsinálták magukat. Korántsem biztos, hogy ijedtükben.

Az unortodox magyar válságkezelési módszer atyja miniszterként politikus volt, mondhatott bármit, szavainak nem volt súlya. Akkor biztos nem volt kellemes az uniós pénzügyminiszterek ülésén a szégyenpadon feszengeni, de most jegybankelnökként illene úgy viselkednie, ahogy egy ilyen poszt betöltőjétől Európában méltán elvárható. Saját vívmányait, a nem megszorításokra építő, külön utas gazdaságpolitika „sikertörténetét” mandátuma lejártával világgá kürtölheti, kioktathat bárkit. De most nem ez a dolga. Igaz, akkorra kiderül majd az is, hogy ebben a cirkuszban vajon az akrobata, az idomár vagy a bohóc szerepét osztották-e rá.