Benne vagyunk a tanévben rendesen, de a kormányzat még mindig nem tudja – ha tudja, nem mondja meg –, hány egyházi alkalmazott végez hitoktatást az általános iskolákban. Pedig a kérdésre nem pusztán kíváncsiságból várnánk választ, hanem azért is, mert a hitoktatókat az állam fizeti. Mindnyájunk pénzéből.

Annyi viszont kiderült az Emberi Erőforrások Minisztériuma közléséből, hogy a hitoktatók után az úgynevezett bevett egyházak – felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül – fejenként évi bruttó 309 ezret kapnak a költségvetéstől. Az összeg jövőre meghaladja a 319 ezer, októbertől a 330 ezer forintot.

Bár megoszlanak a vélemények arról, hogy tisztán mennyi marad a zsebben, látatlanban állítjuk: tőlünk nyugatra egy külvárosi szupermarket segédpénztárosa önfeledten kacagna, ha meghallaná, hogy ennyi pénzért akarják dolgoztatni. Idehaza azonban másfajta viszonyok uralkodnak. Ahogyan az előző rendszerben sikeresen leraktuk a kommunizmus alapjait, napjainkban hasonló lelkesedéssel serénykedünk a (köz)munkaalapú társadalom létrehozásán. Nálunk már 47 ezer forintból is meg lehet élni. Ha ehhez még gombászunk és kecskét is tartunk, akkor pláne. Ráadásul a fél sertésnek éppen most csökkent az áfája. Biztosra vehetjük, hogy szerte a hazában akadnak olyan pedagógusok, akik a hitoktatók fizetését szívesen elcserélnék a sajátjukéval.

A hitoktatók számát már csak azért sem ártana tisztázni, mert könnyen belátható, hogy összefüggés van a létszám és az állami kiadások között. Milliárdos tételekről beszélünk. A hittan idén még csak az általános iskolák elsős és ötödikes osztályában indult el (párhuzamosan az erkölcstannal), de szép lassan jönnek a következő évfolyamok is. Mindebből nyilvánvaló, hogy a hitoktatók száma nem fog csökkenni. Csakis az a kérdés, hogy mennyivel növekszik.

Lehet, hogy jelentősen. Kamarás István vallásszociológust idézzük, aki szerint már eddig is irreálisan sokan választották a hittant. Többször annyian, mint amennyi a rendszeres vallásgyakorlók aránya a társadalomban. A szülők egy része úgy gondolta, „a mai világban jobbat tesz a gyerekének, ha inkább hittanra járatja”. Ha a Fidesz újabb négy évre berendezkedik, akkor a tendencia erősödésére lehet számítani.

Most sem mulasztjuk el megemlíteni, hogy a „kötelezően választható” hittan bevezetését nem a katolikus egyház kérte. Igaz, különösebben nem is tiltakozott ellene. A püspöki kar inkább fenntartásokkal fogadta a kormány ötletét, amelynek születési helyét valahol az Orbán Viktor, Balog Zoltán és Semjén Zsolt által határolt háromszögben kell keresni.

A gyeplő már a lovak között van. A kételyeket a kormány a bevált módszerrel igyekszik eloszlatni: pénzzel. Kell is az anyagi megerősítés. A hatalmon lévő jobboldalt ezúttal is politikai szándékok vezérlik, az általános iskolai hitoktatás a Fidesz–KDNP reményei szerint ideológiai hadállások kiépítését szolgálja.

Elvégre nem lehet elég korán elkezdeni. Kerül, amibe kerül.