A kollektív szerződés tíz oldalon, tizenhét részben, több mint ötven pontban tartalmaz megoldásokat az állami fenntartásban működő intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak munkajogi helyzetének rendezésére. Nem alkalmas viszont a rossz jogszabály kijavítására, hiszen nem lehet ellentétes a jogszabályokkal. A foglalkoztatást meghatározó törvények keretei között kereshet kedvezőbb megoldásokat a közalkalmazottak munkavégzéséhez. Mindenkire alkalmazni kell, akár szakszervezeti tag, akár nem, akár az aláíró szakszervezet tagja, akár nem. Így mindenkire alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján a pedagógust csak kivételesen lehet több, különböző iskolában alkalmazni; a munkáltató nem tarthatja bent az iskolában, ha nincs olyan feladat, amely miatt az indokolt; a munkáltatónak óradíjat kell fizetnie, ha a pedagógus az előírtnál többet tanít, és díjazás jár a pedagógusnak, ha az intézményben eltöltött heti munkaideje havi átlagban meghaladja a harminckét órát; a munkáltató megtéríti a munkavégzéssel együtt járó indokolt és igazolt költségeket; fizetett szabadnapot kap a pedagógus, ha tanul; beszámít a munkaidőbe, ha a pedagógusnak több iskola között kell utazni, és az is, ha a pedagógus az igazgató intézkedése miatt a lyukas óráját az iskolában tölti; amelyek alapján illetményelőleg vehető fel. A kollektív szerződés rögzíti az intézményvezető és a szakszervezeti „bizalmi” kapcsolatát, az egyeztetés kötelezettségét és menetét, konfliktus esetén a felettes szervekhez való fordulás lehetőségét. Ezek valóban semmiségek. Annak, aki saját elhatározása alapján, az utolsó pillanatban kiugrott abból a szakszervezeti körből, amely sztrájkbizottságként tárgyalt a kormánnyal, s amely megállapodást írt alá a köznevelésben foglalkoztatottak jóléti, szociális helyzetének rendezése céljából. A szakszervezet dolga az, hogy tagjai szociális, gazdasági érdekeit védje. Ez sokkal nehezebb, mint a sztrájk lehetőségét egy éven át lebegtetni.

Ez a blöff mégis eredményesnek látszik. A PDSZ elnöke nem csinál semmit, csak „fikázza” a többieket. Közben megpróbált a Liga Szakszervezetek elnökével megerősítve külön tárgyalást kezdeni a miniszterrel. Nem is sikertelenül. A kapcsolatot felvették vele, ő kérte, hogy a tárgyalás alatt függesszék fel a sztrájk szervezését. Az elnök megígérte, de ígéretét most sem sikerült megtartania. Így Liga ide, Liga oda, nemkívánatos személy lett. Egyrészről igazolja, hogy a Liga nem kormányzati szakszervezet, nem azért nyer minden pályázaton, másrészről nagy szívességet tesz a kormánynak, ha megroggyantja a Pedagógusok Szakszervezetét.

Lehet, hogy a PDSZ elnöke vette át „Geréb” szerepét?

* A szerző oktatási szakértő.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.