Úgy néz ki, a kormány mégsem támogatja az új felsőoktatási stratégiát, a rektorválasztás joga sem kerül vissza az egyetemekhez. Pedig megígérték. A kormány viszont mindennek ellen tud állni, csak a pozíciószerzés kísértésének nem. 

Amíg nem ül mindenhol megbízható ember, nem fognak helyben dönteni a vezetőkről. Érzik ezt az érintettek is. A szegedi rektor a legújabb, a felsőoktatást érintő megszorítással kapcsolatban úgy fogalmazott: fel voltak készülve arra, hogy valamekkora összeget be kell majd fizetniük, csak azt nem tudták, mikor utasítja őket erre a minisztérium. Szabó Gábor szerint meglepő, hogy más egyetemeket sokkolt az újabb elvonás, hiszen egy májusi kormányhatározatból már tudni lehetett, melyik intézménytől mennyit terveznek elvonni. Végül a meséből ismert okos lány esetéhez hasonlította a minisztérium eljárását: visszaveszi az állam azt, amit adott.

Az ilyen nyilatkozatot úgy hívják: behódolás.

A zárolást valóban bejelentették májusban. A kormányhatározatra azért volt szükség, mert a miniszterelnök úgy döntött, hogy nem állítja le a stadionépítkezéseket, máshol farag a kiadásokon, hiszen az ország akkor még túlzottdeficit-eljárás alatt állt. A tervezett zárolás összege megegyezett azzal, amellyel az állam a felsőoktatási intézményeknek még a 2012-es tanév elszámolásaiból tartozott. Ezt a pénzt aztán átutalta – jó nagy késéssel – idén nyáron, és ezt kéri most vissza. Vagyis zavarba ejtően pontatlan a szegedi rektor hasonlata az okos lánnyal. Az állam nem adott, hanem kifizette az egyetemeknek a jogszabály szerint nekik járó pénzt, amelyet az időközben megszüntetett túlzottdeficit-eljárásra hivatkozva most visszakövetel. Ez az, amivel szerinte nincs nagy baj, csak a visszafizetés időpontja volt kérdés.

Amiről érdemes ejteni néhány szót. Egy héttel az egyetemeknek kiküldött levél előtt a kormány arról döntött, ötmilliárd forinttal megajándékozza az MTK-t. Ez az összeg éppen félmilliárddal több annál, mint amennyit most a felsőoktatásból kipréselnek. A zárolás végrehajtása előtt két héttel a Magyar Nemzeti Bank tett közzé egy hatmilliárd forintos kommunikációs tendert. Itt emlékezzünk meg arról, hogy Simor András korábbi kommunikációs igazgatójának 1,8 millió forintos fizetéséből mekkora botrányt kavart Matolcsy György pártja.

Két példa arra, hogy mi az, ami a kormánynak fontos (foci, kommunikáció), és mi az, ami nem (oktatás). Az egyikre költ, a másiktól pénzt vesz el. Nyilván kényelmesebb, ha olyan szereplőkkel kell számolnia az utóbbi területen, akik a stadionépítések árnyékába szoruló felsőoktatás élén tudják, mi az a nemzeti együttműködés. Akik képesek a kivéreztetett felsőoktatás szereplőivel semmilyen közösséget nem vállalva nyilatkozni az intézményüket is érintő megszorításokról.

Szegeden jövőre rektorválasztás lesz.