Pusztán azért, mert aláírt egy papírt, jobban megbízunk-e valakiben, akiben egyébként eddig nem bíztunk meg? Nyilván senki sem szeret elmulasztani egy már talán vissza nem térő lehetőséget, másfelől a naivitás sem tartozik a nagy diplomáciai erények közé. Alighanem az idő lesz a fő tesztje Irán együttműködésének a nemzetközi közösséggel. A felek (Teherán, illetve a hatok néven ismert országcsoport) egyelőre kóstolgatják egymást: a vasárnap, Genfben aláírt dokumentum előzetes egyezség, amely a bizalomépítést szolgálja.

Eddig egy ország szerelte le egyoldalúan nukleáris fegyvereit: ez Dél-Afrika volt. Hasonló készségre aligha lehet számítani az iszlám köztársaság részéről. De az egyik legfőbb „gond”, akármilyen furcsa is így írni, hogy Iránnak nincsen jelenleg nukleáris fegyvere. Sőt azt állítja, nem is akar ilyet, meg azt: az iszlám kifejezetten tiltja az ilyen, tömegpusztító eszközöket. Éppen ezért a kívülállók – nem kis részben – a szándékait próbálják kikövetkeztetni, hírszerzési és egyéb értesülések alapján. Műholdfelvételeket értelmeznek, műszaki számításokat végeznek. Gyakorlatilag még abban van a legnagyobb egyetértés, hogy senki nem akar atomfegyverrel felszerelt Iránt. Izrael, amely a leginkább vinné a bőrét a vásárra, illetve az arab öbölállamok, főleg nem.

Ugyanakkor arra már két példa is van – az egyik pozitív, a másik negatív –, hogy a világ miként próbált meghátrálásra kényszeríteni nukleáris ambíciókat tápláló államokat. A pozitív példa Líbia. De sokak számára ijesztő is: Kadhafi ezredes pálfordulása mintegy megelőlegezte a meggyengülését, később bukását is. Más, az atomkérdésen túlmutató szempontok is felvetődnek tehát, amikor Irán és bármilyen fontos nemzetközi egyezmény kerül szóba. Kinek az érdeke például az iráni belpolitika terelgetése külső eszközökkel? Az elmúlt két nap visszhangjaiból úgy tűnik legalábbis: a „reformereket”, elsődlegesen is az idén megválasztott Haszan Róháni elnököt, inkább megerősítheti a genfi megállapodás. Úgy vélik, sikerként tudják kommunikálni, hogy engedményeik dacára elismertették a világgal az atomprogramhoz és az urándúsításhoz való jogukat.

A negatív példa pedig Észak-Korea, amely viszont a bolondját járatta a világgal, főleg az Egyesült Államokkal. A kiszámíthatatlan remeteállam azonban térségbeli súlyát és belső logikáját tekintve is igen különbözik Irántól. Izraelben sem hiszik, hogy az ajatollahok őrültek volnának. Az, hogy Netanjahu miniszterelnök báránybőrbe bújt farkashoz hasonlította Róhánit, inkább arról árulkodik: nagyon is ravasznak tartják Iránt.

Mostantól a hatok felelőssége, hogy tartassák be az egyezséget, és vizsgálják meg a továbblépés lehetőségét. Ha pedig Irán nem bizonyul jóhiszeműnek, vonják le a megfelelő következtetéseket. Egy féléves próbát feltétlenül megér a diplomáciának adott esély, de hamar itt van jövő május. Senki ne építhessen arra, hogy felültetheti a fél világot.