Jól látható, hogy a nívós oktatói tevékenységnek és a tanári oktatói hivatás gyakorlásának eredménye sokszor mások, más országok teljesítményében is megjelenik, ezért büszkén és joggal mondhatjuk, hogy a köznapi nevén Műegyetemnek hívott mérnökképző intézményünk nemcsak a magyar, hanem az európai műszaki képzés fellegvára is. A teljességre való törekvés nélkül néhány közismert ember, aki a Műegyetemen tanult, szerzett diplomát és lett világhíressé: Hajós Alfréd, Hauszmann Alajos, Kandó Kálmán, Kármán Tódor, Kós Károly, Lechner Ödön, Makovecz Imre, Rubik Ernő, Schulek Frigyes, Zipernovszky Károly, Zielinski Szilárd, Szilárd Leó, Teller Ede és az idén éppen századik születésnapját ünneplő, doyen, Tarics Sándor.

Szeptemberi hír, hogy „az emberi erőforrások minisztere 1383 egyetemi, illetve főiskolai hallgató részére adományozott köztársasági ösztöndíjat a 2013/2014. tanévre. Közülük minden tizedik a BME hallgatója. (138 fő). A nagy múltra visszatekintő köztársasági ösztöndíjat a minden kori oktatásért felelős miniszter adományozza egy tanév időtartamára a kiemelkedő tanulmányi eredményű, tudományos diákköri munkában, illetve szakmai téren kimagasló munkát végző hallgatók részére.”

Ez a fantasztikus többletérték, amelyet a világ tudásához adtunk, a Műegyetemet dicséri. Ezért gondolom, hogy az intézmény minden időben a legmagasabb besorolást, támogatást érdemli.

A kormányzat céljának tekintette a műszaki és természettudományos képzés fejlesztését már középiskolai szinten is. Ennek eredménye már bizonyos értelemben mutatkozik a reáltárgyakat oktató pedagógusi pálya iránti érdeklődésben. Ugyanakkor a mérnökképzés megerősítésére még szükség van, mert Magyarország jövője nagymértékben a mérnöki tudáson fog alapulni. A Műegyetem pedig a mérnöki utánpótlás zászlóshajója. Sajnos nem nyerte el a tudományegyetemi rangot, mert önmagát leépítve is próbálta a gazdasági egyensúlyát megteremteni a válságos időben. Ezzel szemben úgy tűnik, a „tékozló fiú” mindig kedvesebb és kitüntetettebb.

Műegyetemünk évszázadra is visszanyúló érdemeit fölsorolni csak almanachokban lehetne, ám hányan tudják ma a szakmán kívül, hogy mekkora áldozatokat is hoznak az ott dolgozó oktatók, hogy ez az európai nívó továbbra is jellemezze az ott folyó munkát? Mert a csökkenő finanszírozás mellett is őrzi rangját az egyetem, még olyan áron is, hogy egyes oktatók, akadémikusok, egyetemi tanárok fizetés nélkül állnak ki a katedrára, mert a tudás átadása a legfontosabb a számunkra. Örömünkre szolgált, hogy a kormányzat a műszaki értelmiség képzését prioritásként kezeli, és ezért érzem fájónak, hogy mintha mégis kicsit mostohagyerekként kezelné az oktatáspolitika a Műegyetemet.

Tehát: a Műegyetem – hasonlóan a SOTE-hoz és a Corvinushoz – minden időben kapja meg a felsőoktatás irányítóitól a legmagasabb szakmai és tudományos besorolást! Ezek nélkül az intézmények nélkül összeroppanna a magyar egyetemi oktatás. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem a legmagasabb tudományegyetemi, kutatóegyetemi minősítést érdemli.

Hiszem és vallom, hogy a műszaki értelmiség képzésén múlik a patrióta gazdaságpolitika sikere, az, hogy az ország kátyúba ragadt szekerét kihúzzuk, és hogy kiszámítható jövő előtt álljon ismét Magyarország. Szót emelek ismét ezért – a teljes magyar mérnöktársadalom nevében – a műszaki kiképzésért, minőségének javításáért. Újra kapóssá kell tennünk ezért a műegyetemi és mérnöki karokat, rokonszenvessé a középfokú képzést. A fiataloknak látniuk kell, hogy a műszaki terület egész életre szóló megélhetést és kibontakozást nyújt. Műszaki szakember és szaktudás nélkül nincs gazdasági fellendülés, tiszta víz, élhető tiszta környezet, korszerű emberi élet. Ahhoz, hogy a műszaki pálya ismét vonzó legyen, nélkülözhetetlen a műszaki képzés társadalmi presztízsének növelése. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egyszerű feladat, mert sajnos a műszaki vagy régies kifejezéssel élve a reálképzést sok szempontból elhanyagoltuk eddig. A mérnöki tudás megszerzése kemény egyetemi tanulást igényel, de a befektetett energia és munka megtérül. Azok a magyar mérnökök vitték sokra, akik szakmailag kiművelt emberfőkként léptek ki az egyetem kapuján – Széchenyi István egykor megálmodott, máig ható gondolata jegyében. És felsorolni is sok volna, hogy a „legnagyobb magyar” szellemében kik végeztek a budapesti Műegyetemen.

Ma van olyan felfogás is, hogy nem alkotó mérnökre van szükség, hanem a mérnöki gyakorlat „üzemmérnöki szintjére”, vagyis az okleveles, a tudását naponta gyarapító mérnöki szellem helyett arra, amely elégséges egy-egy munkafolyamat irányítására.

Az úgynevezett duális képzés nagy divattá kezd lenni a felsőoktatásban is, pedig annak elsősorban a szakképzésben van a helye. Lehet duális mérnökképzés a főiskolákon, de tudomásul kell venni, hogy az ott szerzett képesítés egy-egy autógyárban jól hasznosítható, de ez a képzési fajta mellőzi a kreativitásra képes, innovatív mérnöki tudás megteremtését, főleg annak vágyát. Az ún. duális képzésben kiképzett mérnöknek az autógyárban csak korlátozottan van lehetősége és képessége a kreativitásra és innovációra.

A patrióta gazdaság nézőpontjából akkor keletkezhetnek nagy gondok, ha például a ma hazánkban megtelepedett autógyárak egyszer csak szedik a sátorfájukat, és továbbállnak.

Egyetlen számomra meggyőző és a magyar felsőoktatás minőségérzékét jellemző példával zárnám okfejtésemet. Mennyi racionalizmust mutat az, hogy műegyetemi mérnökök ma már részt kapnak és részt vesznek mint egészségügyi műszaki szakemberek a SOTE-n végzett, tanult, tanító orvosok munkájában és a gyógyító eszközök révén, amelyek alkotó mérnökök produkciói, emelik a magyar egészségügy színvonalát! A műegyetemi kutatások eredményeit az orvostudomány alkalmazza. Jó példa erre a Műegyetemen folyó mechatronikai, biomechanikai kutatássorozat, a mozgáselemzések, melyek eredményeként a – mára népbetegséggé vált – mozgásszervi betegségek gyógyítása korszerűsíthetővé válhat.

Minden alkotó mérnöki tevékenység az életre irányul. Becsület illeti az európai mérnökképzés magyar fellegvárát, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet!

A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.