Tíz év nagy idő. Különösen, ha rács mögött kell eltölteni – ez vár most Balázs Lászlóra, a Baumag elítélt vezérére. Az igazságszolgáltatásnak ennyi idő kellett ahhoz, hogy kimondja, amit amúgy mindenki tudott az első perctől: a szövetkezet vezetői, teljesíthetetlenül magas hozamokat ígérgetve, több ezer ember megtakarításait csalták ki.

Ahhoz azonban egy évtized sem volt elegendő, hogy a magyar társadalom immunitást szerezzen a csillagos eget leígérgető, nagystílű csalásban utazókkal szemben. Alternatív közgazdasági axióma, hogy – válság ide, recesszió oda – itt mindig találni pár ezer embert, aki soha nem venne egy utcai árustól bőrhuzatos kanapét, ám egy öltönyös alak hagymázas meséjére bármikor odaadja a családi ezüstöt.

A napokban kapott öt évet a Kecskeméti Törvényszéken az a kameruni csaló, aki szimplán úgy mutatkozott be, hogy a Mali köztársaság nemzeti bankja elnökének a fia, és ugyan egy pénzhegyen ül, ám – ó jaj – az összes bankjegye feketére van mázolva. Néhányat meg is mutatott. Még szerencse, hogy az egyik Bács-Kiskun megyei tehergépjármű-kereskedőnek pont kéznél volt 89 millió forintja – ennyibe kerül a pénz lemosásához szükséges vegyszer –, amit legott a kameruni aranyifjú kezébe nyomott.

Az ilyen ügyekben forgolódó újságírók lehangoló tapasztalata, hogy a csalókat alig lehet megkülönböztetni az átvert áldozatoktól. Finoman fogalmazva: az esetek java részében nem ördögi képességű zsenik keverik a kártyát, vágják zsebre a százmilliókat. A kameruni csaló is megúszta volna a történetet, ha nem jön vissza Magyarországra, hogy még 40 millió forintot kérjen a kereskedőtől azzal az elmés indoklással, hogy a vegyszereknek „lejárt a szavatosságuk”.

A pórul járt autókereskedő nem kuriózum. Az utóbbi tíz év telis-tele van csodás, kockázat- és munkamentes meggazdagodást ígérő vállalkozásokkal – Hartenergo, Il Ferro, ScienNet –, amelyek ezreket vagy százezreket is behálóztak. A módszerek is csak nüansznyit finomodtak Tribuszerné Margitka óta. Ahogy a károsult autókereskedő egy Google-kereséssel megspórolhatott volna magának 89 milliót (évtizedek óta be- és lejáratott történetet etettek meg vele), úgy minimális kételkedéssel szemlélve, könnyen kiderül ezekről a vállalkozásokról, hogy pont azok, aminek látszanak.

Azonban éppen ez az, ami itthon valahogy nem megy. Itt a rajongásnak van kultúrája, míg a hidegfejű kétkedők inkább afféle pártütőknek, hovatovább ellenségnek hatnak. A nagy átverések zöménél a károsultak még akkor is a testükkel védik rendőrrel-újságíróval szemben a messiásként tisztelt cégvezetőket, amikor már régen kiborult a bili. A szkeptikusoknak viszont marad a bánatos elégtétel és a tippmix, hogy mi lesz a következő nagy lehúzás.