Jó lenne tudni, mit mondott legutóbbi, két héttel ezelőtti találkozójukon Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrán kollégájának, Viktor Janukovicsnak. Mint ahogyan azt is, hogy miről tárgyalt néhány nappal később a két kormányfő, Dmitrij Medvegyev és Mikola Azarov. Biztosra vehető ugyanis, hogy Kijev elsősorban ezek hatására függesztette fel az utolsó pillanatban az Európai Unióval tervezett társulási szerződésének előkészítését. Úgy tűnik, a döntés sokkszerűen érte az uniós tárgyalókat, pedig Janukovicsék hetek óta tartó időhúzása már figyelmeztető jel volt, és kezdettől fogva tudni lehetett: a társulás ügye Brüsszel és Moszkva csatájában dől el.

A csatában, amelyben jó adag diplomáciai cinizmussal jegyezte meg a minap Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, hogy az EU „megengedhetetlen nyomást” gyakorol Kijevre, miközben, állította, Moszkva nem élt ilyen eszközzel. Bizonyosan főleg az érzelmek vezérelték Carl Bildt svéd külügyminisztert is, amikor csütörtökön arról beszélt, hogy Ukrajna a „brutális orosz nyomásnak” engedett.

Mert a politika, a nemzetközi kapcsolatok nem feltétlenül az eleganciáról szólnak. Mindenki a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik érvényesíteni az érdekeit, és akinek kezében erősebb kártyák vannak, az visz mindent. Ezt a játszmát az oroszok nyerték. Lássuk be, az első pillanattól kezdve nekik voltak jobb esélyeik. Jobban ismerik a nyelvet, amelyen szót lehet érteni Ukrajnával, ahol a lakosság hatoda orosz nemzetiségű, negyede orosz nyelvű, és nagyon sokan Oroszországban dolgozva keresik meg a kenyerüket.

Moszkva adminisztratív eszközökkel, például az áru- és személyforgalom korlátozásával érzékeltette, hogy társulási szerződés nélkül is befolyásolni tudja az ukrán gazdaságot. Méghozzá úgy, hogy – mint az Jurij Bojko ukrán miniszterelnök-helyettes nyilatkozatából kitűnik – az ipari termelés néhány hónap alatt vészesen visszaesett. Kiderült tehát, hogy nem lehet egy csapásra, fájdalommentesen elvágni, de még csak lazítani sem a közös történelem fonta gazdasági, kulturális, vallási és személyes szálakat.

Ráadásul Moszkva alighanem többet kínált Kijevnek, mint Brüsszel. Erre utalnak azok a hírek, amelyek szerint már a gázárakról és hitelek lehetőségéről kezdődtek tárgyalások. Ugyanakkor ukrán kormánytisztviselők arra panaszkodnak, hogy az EU nem értette meg jelzéseiket: a társulás súlyos, dollárszázmilliárdokban mérhető veszteséggel járna országuk számára, amit aligha tud ellensúlyozni az unió, amely a szorosabb integráció, a tagság reményével belátható időn belül még csak nem is kecsegtette Ukrajnát.

Persze politikai tényezők is szerepet játszhattak a kijevi meghátrálásban. Viktor Janukovics számára most a legfontosabb cél az, hogy a 2015-ben esedékes elnökválasztáson újabb államfői mandátumot szerezzen, és valószínűleg úgy ítélte meg, hogy ebben Brüsszelnél többet segíthet neki az orosz kapcsolatok helyreállítása.