Két kiskölyök összedugja a buksiját. Ebből lesz a tetűprobléma. És valóban. Tudhatjuk a Wikipédiából. A fejtetű „leggyakrabban az óvodás és iskolás (4–13 éves) korosztályban fordul elő. Kizárólag közvetlen testi érintkezéssel terjed, rendszerint akkor, mikor a gyerekek összedugják a fejüket (ez általában az említett korosztálynál jellemző).” Szüleink, nagyszüleink nemzedéke jelentős részben tetves volt. Olyan helyekre sodorta őket a történelem, ahol muszáj volt tetvesnek lenni. Háborúba, fogságba, lágerbe, börtönbe.

Békeidőben a fejtetű inkább gyerekfejben él. Így volt ez sok éve arrafelé is, ahol akkor laktunk. Valaki valahonnan bevitte a tetűpionírokat az oviba. „Rendes” környéken, „rendes” oviba. Származásilag megbélyegezhető gyanúsított nem került a képbe. Az oviban az ektoparaziták széttelepültek a „rendes” gyerekek kobakjára, azokon eljutottak a gyermekeiket megszeretgető „rendes” szülőkhöz, aztán minden fej szépen keresztülment a szokásos procedúrán, és a történet véget ért.

Hétköznapi eset, a kezelésükre, megelőzésükre való szer is hétköznapi. Megy az ember a patikába, megveszi, kész. És most képzelje el a kedves olvasó, hogy olyan emberként megy oda, akit épp annak látnak, aminek a dobozon mosolygó kislányt. Cigánynak. És ilyen apukaként, anyukaként kell azt a dobozt kérnie. Elképzelték? Jó érzés?

Jó marketinges tudatosan választ képet. Ismeri a közeget,melyben a termékét forgalmazza. Ha ezt jó szakember választotta, annak tudatában választotta, hogy lesz neki – nem mindenki, de nem is kevesek számára – olyan üzenete, hogy cigány érhetett vagy érhet bármikor a gyerekedhez, kell neked ez a doboz.

A képválasztás jogilag és formál logikailag támadhatatlan. Gyakorlatilag a cigány eposzi jelzőjét, a „tetvest” igazolja vissza. Ártatlan külszín, gonosz hatóerő. A „tetves cigányra” a Google 22 400 találatot ad. Hétszer annyit, mint a „tetves zsidóra”. Változik a világ. Ha belemegy az olvasó a keresőmotor által kedvezményezett első találatokba, többnyire olyan helyekre jut, ahol minden cigány tetves cigány, bármely cigány bármely valóságos vagy képzelt tette minden cigány bűne, és halálos bűn. A hálón hatalmas, lelkes tömegek pártolják, mert azonosíthatatlanul, gátlás és felelősség nélkül, a szabotáló igazságszolgáltatás fedezékében pártolhatják a romák kiirtását. A „tetves cigány” a tetűvel egylényegű.

„A cigány nem ember. (...) A cigány egy élősködő állatfaj.” „Atomot a putrikba.” „Gázt nekik!” „...mind egy szálig likvidálni!”; „Most se késő kiirtani őket.” Ezek idézetek. Ilyen bejegyzések tömege ömlik az olvasóra egy robbanásszerűen növekvő facebookos közösségben, ami egy borosgazda védelmére szerveződött, aki fagyállót kevert a borába, mert megunta a lopásokat. Ezt több tolvaj megbánta, egy belehalt, a gazda előzetesben ül.

Most az egyszer ne foglalkozzunk azzal, ki mit gondol az önvédelem határairól. Vagy arról, ki mennyire felelős a nyomortelepek közegészségügyi viszonyaiért. Vélekedjék erről bármiképp a kedves olvasó, csak egyszer, kivételesen, gondoljunk a teljesen hétköznapi emberekre, akik élik az átlagos életüket, mint a többi átlagos polgár, csak épp cigányok. Járnakkelnek mellettem (itt, Pesterzsébeten nem kevesen) az utcán. Mennek a dolgukra, vásárolnak, viszik a gyereket iskolába, többnyire nehezen élnek, néha átlagosan, akad, aki jómódban. Tetvekhez és borlopáshoz pont annyi közük van, mint nekünk, csak éppen őket velük élő honfitársaik közül jó sokan féregnek tekintik, és gyerekestül, irmagostul ki akarják irtani. Milyen érzés lehet?

A doboz FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS