Miklós Gábor: Rokon lelkek
Új, unióellenes pártot szervez a jövő évi választásokig az európai szélsőjobb. A két vezéralak Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezére és Geert Wilders, aki a holland Szabadságpártot vezérli.
Mindketten bevándorlásellenesek és szélsőségesen „euroszkeptikusok”. Wilders és Le Pen intenzív szervezőmunkát folytat: meg akarják nyerni az osztrák Szabadságpártot, a svéd Demokratákat, a dán szélsőjobboldalt, a Flamand Érdek nevű szeparatista pártot. Wilders viszont eleve elutasítja a neonyilas Jobbikot (magyar a felesége, tudhatja, miféle társaság is ez) és a görög neonácikat, az Arany Hajnalt.
A francia Nemzeti Frontot viszont a brit UKIP (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) utasította el, mert Marine Le Pent antiszemitának tartja. Az egyesülés minimális programja, hogy hét EU-országból legalább 25 képviselőjük legyen a parlamentben, mert így alakíthatnak frakciót és közelíthetnek céljukhoz: az unió belülről való szétveréséhez. Le Pen szerint az EU úgy végzi, mint a Szovjetunió – darabjaira hullik. A francia politikusnő szidalmazza az EU bürokráciáját, a nemzetek feletti szuperállam vízióját, az európaiság gondolatát. Wilders az idegenellenességre épít.
A nagy fellendülés 60–70-es éveiben beköltözött muzulmánokat, más külföldieket akarják kiebrudalni, mivel azok nem felelnek meg az európaiság, hollandság, svédség eszményeinek. És nincs is már rájuk szükség. Kulturális és vallási jelenlétre, egyenlőségre tartanak igényt. Igen, néha a második, harmadik generáció, a „dán szomáliak”, a holland marokkóiak” a terrorista csoportok, a vallási szélsőségesek körében keresnek választ bizonytalan identitásállapotukra.
A Le Pen–Wilders-szövetség ideális választója az egzisztenciális félelemben élő kispolgár. Nacionalista, vallási és életstílusában konzervatív ember. Fél a multikultitól, nem akar idegeneket látni. Nem akarja, hogy Brüsszel kikényszerítse a melegek jogait, a menekültekkel való emberséges bánásmódot.
A Brüsszel-ellenes szövetség, amikor az „arctalan bürokraták szabályozási túlkapásai” ellen ágál, a kispolgárt szolgálja ki és a kisebb-nagyobb helyi önkényurak szabadságát védi. Munkahelyen, üzleti életben, családban, faluban, országban. A konszolidált jobboldal, a középbal viszont ezeket a jogkorlátozásokat korlátozná. Már csak azért is, mert a nacionalizmusok Európája biztos, hogy lemarad az USA, Kína és India mögött. Le Pen és Wilders persze, hogy nem akarja a Jobbikot.
Nekik Orbán Viktor az eszmetársuk. Orbán elképzelt Magyarországa sokkal inkább megfelel a formálódó idegenellenes blokk képének, mint bármi más. Központi erőtér, poroszos iskola, „keresztény” állameszme, szekták nélküli társadalom, kiszorított idegenek. És bármikor előrántható egy sok nyelven kommunikáló gentleman, aki megmagyarázza, hogy O. V. nem euroszkeptikus, hanem eurorealista. Miközben hívei molinókat lobogtatnak azzal, hogy „nem leszünk Brüsszel gyarmata”. Mi is a különbség?
