Hétfői számunkban Fekete Gy. Attila összegezte az országgyűlési vizsgálóbizottság intézményének mérlegét 1990 és 2010 között, a Magyar Köztársaság idején: 119-szer kezdeményezték vizsgálóbizottság létrehozását, ebből csupán 37-et szavaztak meg, 25 alakult meg, 11 jelentés készült, és ezek közül hatot fogadtak el.

Húsz kezdeményezésből egy jutott célba. Beszédesebb számot nem talál, aki köztársaságunk balsorsának okát keresi. Az egymást követő többségek kinyírták a hatalom ellenőrzésének egyik legfontosabb intézményét. 1998-ig a vizsgálóbizottságok elszabotálása nem volt divat. Előfordult, de kivételnek számított. Amikor például az MDF, a fő kormánypárt és az ellenzéki Fidesz közösen szavazta le közös gyalázatuk, az úgynevezett székházügy kivizsgálását.

Aztán az első Orbán-kormány idején az összes ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottság létrehozását megakadályozta a kormánytöbbség. Vagy úgy, hogy egyszerűen nem szavazta meg, vagy úgy, hogy az ellentétébe fordította, és az indítványban szereplő kurrens ügyek helyett az előző kormányok eseteit tették vizsgálat tárgyává. Saját kezdeményezéseikkel pedig lejáratták az intézményt.

Amikor már az ügyészséggel bezárólag minden szinten lelepleződött Orbán Viktor kapitális hazugsága, miszerint a Fidesz számos vezetőjét a Horn-kormány idején törvénytelenül és közpénzből megfigyelték, a kormánypárti birkanyáj teljes egységben megszavazta ezt a vizsgálóbizottsági jelentésben rögzített ordas rágalmat. Az ellenzék fogadkozott, hogy ha hatalomra kerül, helyreállítja a vizsgálóbizottság intézményének becsületét. Nem tette.

Számos kezdeményezést önkényesen elvetett, mások (például a brókerbotrány) esetében a vizsgálat tárgyának megcserélésével azt a pofátlanságot gyakorolta, amit a Fidesztől tanult. Nota bene, a jogfosztott ellenzék azokban az önkormányzatokban, ahol hatalmat gyakorolt, elvesztegette erkölcsi alapját az ellenzéki jogok eltiprása miatti fölháborodásra.

A fővárosban sem alakulhattak meg soha az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok. Az önkormányzatok pedig a maguk szintjén mindenhol kisajátították a sajtót, kiirtották a plurális és független médiát. A vizsgálóbizottság kezdeményezésének alapvető ellenzéki jogosítványát rögzítő házszabály felrúgása normává vált, és a felrúgásnak nem volt szankciója. Az Alkotmánybíróság 2003-ban megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértést követett el, mert nem szabályozta törvényben a vizsgálóbizottságok felállítására és működésére vonatkozó jogokat.

A mulasztás pótlására meghatározott határidő lejárta óta sok-sok év eltelt, és ezt az alapvető ellenzéki jogot soha nem garantálta törvény. „Megtörhetetlen normává vált, hogy a pártérdekkel nem versenyezhet sem a tények tisztelete, sem a pártatlan kivizsgálásukat pártoló lelkiismeret.” Ezt írtam a határidő lejárta után öt évvel. Öt évvel ezelőtt. Még a Köztársaság idején.