Győztünk, hátra lehet dőlni, európai védelmet kapott a tepertős pogácsa. Az „omlós vagy hajtogatott leveles szerkezetű” magyar TP felkerült az EU 1200 védett élelmiszert tartalmazó listájára, védett lett a története is, közölték az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A pogácsa szó először 1395 körül fordult elő, amikor Mária királynő halálával véget ér az Anjou-ház uralkodása, jöhetett is Luxemburgi Zsigmond, meg a kemence hamujában sütött lepényszerű kenyér, amelyet a mesékben oly gyakran visznek magukkal a korabeli kivándorlók.

Megértem az EU-t, voltaképp lehetett is arra számítani, hogy a Kárpát-medence non plus ultrája méltó helyre kerül. Még amit eddig levédettünk – makói hagyma, szegedi téliszalámi, gyulai kolbász, kalocsai fűszerpaprika –, sem rendelkezett azzal a különleges tulajdonsággal, mint a TP, melyről azt írják a védelmezési dokumentumban: „Munkaértekezletek, konferenciák vendégváró terméke”. Remélem, olvassák ezt azok a nemzetietlen világcégek is, amelyek képesek a sajtótájékoztatókra ropit (!) vagy sajtos tallért felszolgálni, hogy a szendvicsről már ne is szóljunk.

Örvendetes, hogy az elkészítési módot is levédték. A „friss, bőr nélküli tepertőt fatáblán sodrófával addig lapítjuk – olvasható a körmönfont magyarságú ismertetőben –, amíg nagyobb, durvább darabok már nem érezhetők, és a krémben a pörkanyagok eloszlása egyenletes. Az aprítás történhet húsdarálóval is. Ebben az esetben a darálóba a legkisebb lyukú tárcsát kell feltenni.”

Anyád, mondhatnánk a levegővételt és a gyúrás sebességét mellőző szövegre (amelyet valamely kedves hivatalos honfitársunk kutyulhatott össze), de nem mondjuk, inkább rábízzuk a magyar lányokra, asszonyokra, urambocsá, háziemberekre a TP sütését. És azzal nyugtázzuk nemzeti eledelünk sikerét, hogy a tepertős pogi – lám – minden kétséget kizáróan jobban teljesít.

Innen már csak egy ugrás a Rákos Magdi-féle kolbászos sapkájú, a nagyanyám által majd egy évszázadon át sütött krumplis pogácsa, illetve anyám generációjának máig ható, parányi szaggatóval „készre gyártott” túrós pogijának felvétele a nemzeti és az európai protokollvilágba. A káposztával megvadított, vagy más adalékanyagokkal készülő pogistáktól elnézést kell kérni, ők kimaradtak a sorból. A TP karriertörténete azt az üzenetet hordozza, hogy ne adják fel a reményt. Külön öröm számunkra, hogy Ausztria és Magyarország meg tudott egyezni az eredetvédelem kérdésében.

A jó öreg Monarchia másik utódállama is jogot formálhatott volna a TP-re, ám a bejegyeztetés előtt sikeresen megvívtuk a diplomáciai csatát. Ennek köszönhetően az EU nyugtázta, hogy a magyar pogivédelem „semmiféle kedvezőtlen hatást nem gyakorol a Grammelpogatsche nevet viselő termékre”. Nehéz idők járnak, nem hiányzott volna most nekünk az osztrákokkal vívandó pogácsaháború, úgy is mint grammelkrieg.