Kell-e fékeznie az indulatát egy politikusnak? Kell bizony.

S egy kórházigazgatónak? Neki még inkább. Nem penderíthet ki beteget, nem üvöltözhet vele torkaszakadtából, nem csavargathatja a karját úgy, hogy még másnap is látszódjanak rajta a zúzódások. Ha pedig valaki egy személyben politikus és kórházigazgató, akkor minden szavára és tettére hatványozottan kell vigyáznia. Utóbbi szerepben tán maradt még némi társadalmi presztízs.

Mit kezdjünk ezek után a fideszes országgyűlési képviselő Daher Pierre-rel, a kazincbarcikai kórház igazgatójával? Akiről az orvosi kamara illetékes megyei etikai bizottsága azt állapította meg, hogy vétett orvosi esküje ellen, mert egy betegről olyan adatokat fecsegett ki, amelyekről csak orvosként lehetett tudomása. Ráadásul nem baráti társaságban adomázott arról, hogy az intézmény leépítése elleni tüntetéseket szervezők egyike korábban pszichiátriai kezelésre szorult, hanem a sajtónak nyilatkozta azt. Hivatalosan, kórházigazgatóként.

Érzékeny adattal élt vissza.

Olyan fegyverként használta a birtokában lévő orvosi titkot, amelyet alkalmasnak vélhetett politikai ellenfele lejáratására, hiteltelenítésére. Az orvost legyőzte benne a politikus, a szakmai alázatot és a szent esküt negligálta az elszánt düh, amellyel ellenlábasát, az orra alá borsot törő civil aktivistát igyekezett eltiporni.

Történt mindez idén, egy szolid márciusi napon, amikor a választási kampánynak még csak a szele sem legyintette meg a kazincbarcikai égboltot. Bele sem merünk gondolni, jövő tavasszal milyen kartotékadatokat boríthat asztalra az elvakult indulat.