Uj Péter: Életvitelszerű félsertésáfa
„Virágot még lopni sem bűn.” Tarlós István
„Láttam én már hajléktalant randalírozni meg nőket lökdösni az aluljáróban.” Tarlós István
„Mindenből kihozható valami rossz, igaz?” Tarlós István
Csak állok és bámulok, ahogy Schmuck Andor politikai súlya nőttön-nő. És én igazán nem hiszem, nem merem hinni, hogy ez afféle lufi volna. Egy úgymond luftbalom. (Kik fújnák bele a passzátszelet? És főleg: mekkorát? De erről majd később.)
Nem gondolom persze, hogy egyik percről a másikra a kormányképes erő alternatíváját lenne képes fölmutatni a biztos pártválasztók körében, ha most vasárnap lenne a bizonytalanok megszólítása, hogy ne mondjuk a Hiteles, Nemzeti Baloldali Nővel, azaz Szili Katalinnal szemben, akinél talán érezni egyfajta leheletfinom közeledést az Új Idő Új Női Szűrös Mátyása szerephez.
Vessük ezt össze mondjuk a Hiteltelen, Nemzetietlen Baloldali Nő, Akin Még Mindig Szívdöglesztőn Áll a Kiskosztüm, éppen újraélénkülő platformjával, amelyen szinte egymagában Lendvai Ildikó piedeszt áll. Talán ez az a pillanat, a szexizmus mocsarának partvidékén, amikor már nem lehetünk messze attól, hogy a Még Balodalibb Motoros Nő Hell’s Angels Chaptere, Vadai Ágnes vezetésével, álmonoklival tiltakozzon ellenünk és a hónap Balogh József-vándordíjasa, Kéri László ellen. (Aki Illés Zoltántól veheti át a kupát a kócosfogú rémségért.)
De nem akarnék félsértésáfaemelési ciklust kezdeni.
Félretéve a valóság minden szóba jöhető szeletét (amit, mint tudjuk, ki fúj): ebben a semmikedvező politikai klímában nem lehet nem örülni annak, hogy Orbán Viktor úgy érzi: enyhülni fog az ellenszél. Óriási, akkor végre sikerülhet nekifutásból kettéhugyozni a hóembert.
