Azt ígéri a brosúra, hogy megszüntetik a gyermekéhezést, minden gyereknek biztosítják a minőségi oktatást az egyetemig bezárólag. Azt is írják, hogy nagyon kevés a bölcsődei férőhely, gyalázatosan alacsony a bölcsődei dolgozók fizetése, átfogó bérrendezés és nagyszabású bölcsődefejlesztési program kell. Bizony kell. Nagyon kell. De akkor miért akarják megszüntetni a gondozási díjat?! Ha ennyi mindenre kéne oly sok pénz, miért akarnak betömni egy pénzforrást? Amikor annyira nehéz újakat fakasztani. Ahelyett, hogy örülnének: legalább ezzel nincs már gond. Más lenne a helyzet, ha ezzel a gondozási díjjal a szegények kölykeit áraznák ki a bölcsikből, de egyrészt nem erről van szó, másrészt akkor is meg kéne különböztetni a fürdővizet és a gyereket. A bölcsis gyerekek száma és aránya az első Orbán-kormány alatt csökkent utoljára, azóta növöget, de lassan. Hét három év alatti gyerekből most is csak egy jár bölcsődébe. Tudjuk, milyen sokan nem dolgoznak azért, mert a kicsinek nincs bölcsi. Tudjuk, milyen sok gyereket nem szülnek meg azért, mert nem lenne neki bölcsi, és összeomlana egy életpálya. Épp a piacképes szülők gyerekei nem születnek meg emiatt. Azok, akiknek a szocializációjába a szülők többet tudnának befektetni. Akik nagyobb eséllyel több forrást (adót, járulékot) termelhetnének nyugdíjra, oktatásra, szociálpolitikára, egészségügyre. Tudjuk, hogy a gyerekekhez kapcsolódó juttatások nálunk viszonylag bőkezűek. Ezek elosztása ma kifejezetten szegényellenes. Az adókedvezmény, a gyed – kivált, hogy a nagyját már fizetés mellé is föl lehet venni – a piacképes, jól (jobban) kereső szülőket kedvezményezi. Akkor miért ne juthatna valami a munkába visszaálló szülő jelentősen megnövekedett bevételéből, mondjuk, az éhbéren tartott gondozó nénik fizetésének emelésére?!

Jelenleg az önkormányzatok dönthetik el, bevezetik-e a gondozási díjat. 2012-ben a bölcsik negyven százalékában vezették be. Átlagosan a gyerekek legrászorultabb harminc százaléka mentesül a gondozási díj fizetése alól, és nagyon fontos is, hogy mentesüljön.

A gondozási díj túlmutat önmagán. Ahol a társadalmi érdek és a magánérdek közös, ott a finanszírozásnak is annak kell lennie. Sem az állam, sem az egyén nem vonulhat ki belőle. Így van ez az egészségügyben, a közösségi közlekedésben és sok mindenben. A bölcsőde és az egyetem esetében is. Sem egyik, sem másik nem kötelező, nem terjed ki mindenkire, nem is fog. Ahhoz, hogy a rászorulóknak több esélyük legyen hozzájutni, a többieknek fizetniük kell. Bizony.