Tanács István: Kiskirály-autonómia
A Fidesz gránitba véste, majd sűrűn farigcsálta az alkotmányt, a maga érdekei szerint alakítja folyamatosan a sarkalatos törvényeket. A kétharmados többség birtokában egyetlen dolog nem sikerült idáig Orbán Viktornak: a fővárosi közigazgatási rendszer centralizálása. A fideszes kerületi polgármesterek ugyanúgy ragaszkodtak jogosítványaikhoz és bő pénzforrásaikhoz Tarlós István főpolgármester ellenében, ahogyan a legelső ciklusban az SZDSZ-esek sem voltak vevők Demszky Gábor működést racionalizáló elképzeléseire. (Atkári János az önkormányzatok megalakulásának 20. évfordulójára készült összeállításunkban ki is mondta: a kerületi önkormányzatok a klientúrák kifizetőhelyei.) Orbán a közigazgatás e kiemelten tékozló alrendszerét kénytelen volt erre a ciklusra érintetlenül hagyni, miközben könnyű kézzel nyirbálta meg a Budapesten kívüli összes önkormányzat autonómiáját.
2014-ben azonban új időszámítás kezdődik: összeférhetetlen lesz a polgármesteri és a parlamenti képviselői funkció. Hosszú ideje székükben ülő, szinte biztos újraválasztást remélhető politikusoknak is választaniuk kell: vagy a parlament, vagy a városháza. Legutóbb Kósa Lajos fedte fel a kártyáit, mintha ő maga döntene arról, hogy polgármester akar-e maradni, vagy a parlamenti politizálásban óhajt inkább részt venni. Én nem hiszek abban, hogy őt az újabb feladat jobban vonzotta, vagy attól tartott volna, hogy Debrecenben nem választják újra. Azért megy, mert Orbán valamilyen meggondolásból erre kérte.
Lehetne sorolni, miért marad Pokorni és Szita Károly, miért lesz parlamenti politikus Zombor Gábor, holott szívesebben maradna Kecskemét polgármestere – kormánypártiként nincs önálló mozgástér. Az MSZP-s Botka Lászlónak van – ha megkérdik, mindig azt mondja, az összeférhetetlenség az önkormányzati választástól kezdődik, úgyhogy az ő sorsa a szegediek kezében van. Amit lehet úgy fordítani, hogy nem bízik az MSZP választási győzelmében, meg úgy is, hogy míg le nem zárul a választási év, nem akar az MSZP elnöke lenni.
Hogy jó volt-e a kettős mandátum 1994-ben, az MSZP–SZDSZ-kormány által bevezetett rendszere? A kérdésre csak szubjektív válasz adható, amely a körülményektől függ. Rossz volt, mert túl sok hatalmat adott egyetlen kézbe. Jó volt, mert a parlamentben eredményesen lehet lobbizni. Jó/rossz volt, mert személyes legitimitást adott politikusoknak, akik így a saját pártvezetőségükkel is dacolhattak.
Ha a mai körülményeket nézzük, talán mégis az jobb, ami volt: a kibontakozó centralizált uralomhoz képest a kiskirályok autonómiája is jóval demokratikusabb. De ha hozzátesszük, hogy nemcsak a kettős mandátum lehetősége szűnik meg, hanem éppen a most helyüket kereső hatalomhalmozók szavazatával kiürült az önkormányzatok hatásköre, összezsugorodtak a pénzforrásaik – akkor majdnem mindegy, hogy jövőre polgármesterként lesz-e alattvaló valaki, vagy parlamenti képviselőként.