Jól jellemzi a helyzetet Szigeti Péter, amikor azt mondja, hogy „az indulatok teljesen elszabadultak, a kampányban pedig a választók manipulálását szolgáló elemek váltak meghatározóvá”. Azt sugallja, hogy a választás tisztaságára nemigen számíthatunk, ami lényegében a parlamentáris demokrácia súlyos torzulása. Nem lehet belenyugodni, hogy „a nyomásgyakorlás, a szavazatvásárlás lehetővé, sőt meghatározóvá válik”. Társadalmi okaira is utal az interjú, megemlítve, hogy sok millióan élnek szegénységben vagy mélyszegénységben olyanok, akik – az „underclass” rétegek – bármire képesek. A „bármire” nyilván a választási csalásokban való részvételre értendő. Sok országra jellemző, hogy „ha nem lennének olyan emberek, akik fogékonyak a szavazatvásárlási technikákra, a befolyásolási kísérletekre, akkor minderről nem is kellene beszélnünk”. Ha nem lennének, de sajnos sokan vannak kiszolgáltatott helyzetben. Szigeti Péter nyilvánvalóan kiváló ismerője a választási praktikáknak is. Nem lett volna visszatetsző, ha ötletei és javaslatai is lennének a szabályok pontosítására, az azokkal való visszaélés lehetőségeinek korlátozására, esetleg megszüntetésére.

Tisztában vagyok azzal, hogy az emberi leleményesség határtalan, de a visszaélések elkerülésére adódhatnak megoldások. Ezek egyikének, az ajánlószelvények áruba bocsátásának, átpasszolásának lehetősége megszűnt. Szerepét viszont átveszik az ajánlóívek. A jelöltállítás megkönnyítése véleményem szerint kaput nyithat a kamu- vagy fantompártoknak, melyeknek szorgos segédcsapatai lehetnek az ajánlóíveket pénzért aláíratók. Vélelmezem, hogy ajánlásokat is lehet majd gyűjteni egy tál ételért vagy néhány kiló krumpliért. Megfontolandónak tartom, hogy csak olyan pártok indulhassanak a választáson, amelyek már legalább hat hónapja bejegyzésre kerültek. Ezzel elkerülhető a választást megelőző időszakban a pártbiznisz, a társadalmi beágyazottságot nélkülöző pártburjánzás.

A láncszavazás, a szavazólapoknak a szavazóhelyiségen kívüli személy részére történő átadása a választási csalás szintén ismert formája. Ennek kiküszöbölése szerintem megoldható. Olyan eljárásra van szükség, amely nem teszi lehetővé a szavazólap kivitelét, annak más személy általi használatát. Ez megoldható összehajtható és ragasztócsíkkal ellátott szavazólappal. A szavazás előtt átadott és pecséttel ellátott szavazólapot összehajtott állapotban, az urnába dobás előtt ismét bélyegzővel kellene ellátni. Az eljárás biztosítja a szavazás titkosságát, de lehetetleníti a szavazólap más személy általi felhasználását. Ez a szavazás borítékot nem igényel. A szavazóhelyiségen belül a szavazatszámláló bizottságnak kell szavatolnia az eljárás szabályosságát, valamint azt, hogy a szavazólapot ne lehessen senkinek megmutatni. Lehet persze más megoldás is, például olyan szavazólap is készülhet, melyen ugyancsak ragasztócsíkkal ellátott fül vagy szalag van, és az a megfelelően kialakított borítékba helyezve, a fül vagy a szalag lebélyegzésével szintén elkerülhetővé teszi a láncszavazást, a szavazólap kivitelét. A szavazólapok és a borítékok célszerű kialakítása esetén a szavazatszámláló bizottságoknak annyival van több feladatuk, hogy kétszer kell bélyegezni. Egyetértek Szigeti Péterrel abban is, „hogy egy választási rendszer működését nem kizárólag a jogi környezet határozza meg”, de annak finomítására, a jogállamba és a választások tisztaságába vetett bizalom növelésére viszont igen nagy az igény. Az ajánlott, vagy hasonló eredményre vezető megoldások jogszabályban való rögzítése „természetesen” politikai szándék kérdése.

Fenyvesi Dezső kispesti lakos

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.