Baloldali családegyesítésre tett javaslatot a német szociáldemokraták lipcsei kongresszusán a pártelnök. Sigmar Gabriel javaslata realista. Az eltévelyedett mostohatestvérként kezelt Baloldal támogatása nélkül ugyanis még sokáig nem lehet Németországnak szociáldemokrata kancellárja. Hiába a választásokon rendre megmutatkozó baloldali többség, ha ez az oldal megosztott, a CDU lenyomja – ezt ismerte fel Gabriel.

Az SPD komoly dilemma előtt áll. Ahogy a nagykoalíciós alkudozások a célegyenesbe fordulnak, egyre nagyobb az ellenállás a párttagok részéről Angela Merkel „halálos ölelésével” szemben. A legutóbbi nagykoalíció árnya kísért: a szociáldemokraták szemében a 2003 és 2007 közti négy év a párt gyengélkedésének oka. Merkel mindent vitt, ők mindent elbuktak. Főként választóbázisuk egy részét, amely nem tudta megbocsátani, hogy belementek például a nyugdíjkorhatár 67 évre emelésébe. Hol van a szociáldemokrácia szociális érzékenysége, az egyenlőtlenségek elleni kíméletlen harc? – háborognak. De nem lett sokkal jobb a helyzet a négy, ellenzékben töltött év után sem, a szeptemberi választásokon minden idők második legrosszabb eredményét produkálták. Mégis kormányra kerülhetnek, hála a CDU elmagányosodásának.

Van-e más út a német baloldal számára? Lehet – ezt jelezte Sigmar Gabriel javaslata arról, hogy a jövőben szövetségi szinten minden párttal lehetséges lesz a koalíció (kivéve a szélsőjobboldalt). Nem mondta ki, de mindenki értette, hogy az eddig karanténba zárt Baloldalra gondol. Volt ugyan több koalíció köztük tartományi szinten, de ennél feljebb nem érezték az exkommunistákat partiképesnek. Volt ebben jó adag személyes sértődöttség is, különösen, amíg Oskar Lafontaine, a szocdemek egykori kancellárjelöltje és pénzügyminisztere erősítette a Baloldalt, aki minden egyes megnyilatkozásával arra emlékeztette az SPD-t, hogy letért az igaz baloldali útról. Ám Lafontaine már nincs, és a két párt azt látja, hogy Merkel kiénekli a sajtot a szájukból. Olykor még politikai követeléseik egy részét is ellopja, hogy aztán sajátjaként adja el.

Gabriel balra nyitása érthető, hiszen miért akarna még évekig a másodhegedűs szerepében politizálni? Ám a baloldal felé nyújtott „békejobb” akkor válik igazán érdekessé, ha ezzel irányt mutat a dezorientálódott szociáldemokrata pártnak. A középre nyitás, a piacbarát harmadik út a kilencvenes években bejött, de az inga most visszaleng. A piacba vetett bizalom Németországban is megingott, az oktatás javításában, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében vagy a rezsiköltségek lefaragásában itt is az államtól várják az emberek a megoldást. Az egymillió eurós kérdés azonban az, hogy miképp lehet úgy visszatérni a hagyományos baloldali értékekhez, hogy a középre szavazókat se veszítse el a párt? Mondjuk azokat, akik libabőrösek lesznek a Baloldal piacellenes, gyakran populista szlogenjeitől? A politikában azonban nincsenek lehetetlenek. Azzal, hogy Angela Merkel jelezte, nyitott egy CDU–Zöldek-koalíció irányába – bár a Zöldek eddig nem éltek a lehetőséggel –, lépéskényszerbe hozta az SPD-t, hiszen „elhappolta” hagyományos szövetségesét. Sigmar Gabriel – mint jó sakkjátékos – azonnal lép. A régi szabályok nem érvényesek, immár mindenki mindenkivel koalícióképes.

Sigmar Gabriel SPD-pártelnök a vasárnapi tanácskozás eredményeiről számol be a sajtónak