Október huszonharmadikán nekem úgy tűnt, hogy a legtöbb ellenálló a budai hegyekben volt fellelhető...

Ahogy mi is, úgy rengeteg család gondolta úgy, a leghelyesebb és legértelmesebb kiélvezni az ősz gyönyörű színeit, a szép időt az ünnepnapon. Valaha úgy hittük: lesznek olyan közösen megélhető, nemzeti napok, mint például az ’56-os forradalom évfordulója, amikor együtt ünnepelhetünk, az öröm közös. Nem így, másként alakult. Legkésőbb akkor, amikor a kokárda kisajátíttatott, és kiderült: a haza nem lehet ellenzékben.

Mindenesetre, aki mégis elment a baloldali formációk megemlékezésére, csalódottan távozott, egy illúzióval kevesebb, gondolhatta – okkal. Eközben egy jóval jelentősebb tömeg előtt Orbán katonák sorfala előtt a rezsiháborúról és egyéb háborúkról beszélt. (Új világ, új nyelv: a katonai indulók harcba hívó lendületét sugárzó szöveg hallgatói: a békemenet képviselői…)

Tűnjön bármilyen agresszívnek vagy épp sértőnek Orbán szövege, valójában saját hatalompolitikai szempontjából nagyon is ésszerű volt. Világos elgondolásba illeszkedett a nehéztüzérségi fegyverzettel lőtt lózungsorozat: a törzsszavazók megtartása és aktivizálása, a többiek elriasztása, otthon tartása a cél a választásokon. Ha Orbán sikerrel jár: biztosan nyer.

Sikerének esélyét erősíti a baloldali ellenzék esetlensége. De egy pillanatra tegyük ezt a talán múló adottságot zárójelbe. Néhány hete írtam: a választásoknak Orbán Viktorról szóló népszavazásról kell szólnia. A kérdés ez: maradjon Orbán még négy évig Magyarország miniszterelnöke, vagy sem? Tudjuk jól: a polgárok zöme nemmel szavazna, menesztené a háborús politikában hívő, s lassan minden társadalmi osztályba belerúgó miniszterelnököt.

Orbán az államszocializmus egy sajátos formáját próbálja újraéleszteni az irányított demokrácia keretei között, bárki jön helyette a demokratikus oldalról, joggal feltételezhető, hogy a piac és a jogállam elkötelezettebb híve lesz, mint a Kádár János-világot visszahozó Orbán. Tölgyessy Péter ennek következményeit egy interjúban a minap így fogalmazta meg: „a nyugatos minták rendszerszerű tagadása eddig csak nálunk emelkedett módszeres kormányzati politika alapjává”. S ez tragédia.

A választásokig öt hónap van hátra. Mindenkinek, aki komolyan tenni akar azért, hogy Orbánt leválthassák a választók, a polgárok aktivizálását kell serkentenie, arra kell inspirálnia barátait, családját, hogy menjen el szavazni. A (mind fogyatkozó) jómódú polgárság képviselői nem kell hogy feltétlen beérjék azzal, hogy fehér abrosz mellett megbeszélik, milyen abszurd és cudar világ ez.

Valamilyen formában összehozhatnának egy civil kezdeményezést, forrást biztosíthatnának egy kampányra, amely aktivizálja a választókat, megérteti velük, hogy valóban az ő döntésükön múlik, hogy ebben az orbáni országban akarnak élni, vagy valami másra vágynak. Biztos, hogy a hoffmanni iskolát képzelték, képzeltük gyerekeinknek? Biztos, hogy azt szeretnék, azt szeretnénk, ha gyermekeink tömegével mennének külföldre? (Orbán nem bánja, ő róluk ugyanúgy lemondott, nem lévén a szavazói, mint mondjuk a szegényekről.)

Biztos, hogy nem egy európai, hanem egy Európával háborúban álló országban szeretnének, szeretnénk élni? A kérdések sora folytatható. A civil kampánynak nem kell megmondania természetesen, hogy kire szavazzon a választó. Szavazzon, akire kedve van. Csak menjen el szavazni. A politikával egykor hadban álló, mára azt a tényt, hogy a politikát politikusok csinálják, felismerő aktív civilek egy része igyekszik segíteni a szavazói mozgósítást. Ma még nem tudhatjuk, hogy az ellenzéki pártok milyen erővel képesek megszólítani a hajrában a választóikat.

Azonban annak megértetését, hogy a következő négy év, ha nem lesz is olyan, amilyennek a választó szeretné, de a választó eldöntheti, hogy Orbán határozza meg, vagy sem, minden eszközzel segíteni kell. Roosevelt úgy fogalmazott, hogy: A döntés bármely pillanatában a legjobb választás a helyes út, a második legjobb a téves út, és a legrosszabb, ha nem választasz semmit. Ha ezt sikerül megértetni: a polgárok elmennek szavazni. S akkor ez a választás valóban Orbánról fog szólni, és jövőre új miniszterelnöke lesz az országnak. (Este lehet pezsgőzni, másnaptól meg új, remélhetőleg jóval kisebb dőreségeken rémüldözni.)

Ha nem sikerül a választói kedvet felcsiholni, a választást még a választás napja előtt megnyeri Orbán Viktor.

MARABU RAJZA