Hát abból az egyetlen célból, felelhetünk a kérdésre, mintegy azonnal rátapintva a lényegre, hogy utána a kéjutazáson részt vevő vezető fölmenvén a Facebook-oldalára, fotókkal gazdagon illusztrálva megüzenhesse otthon maradt felebarátainak, hogy amíg ti otthon dolgoztok, én itt ülök a napsütötte Floridában, úgyhogy mindenkinek nyasgem.

Más célja eleve nem lehetett az utazásnak. A hivatalos vagy annak szánt magyarázatok szerint ugyanis a tizenöt debreceni vezető azért utazott Floridába, hogy részt vegyen Orlandóban egy energetikai konferencián, amely a megújuló energiákról szólt. Az egyre kibírhatatlanabb magyar sajtó azonban kiderítette, hogy a szervezők nem tudnak semmiféle tizenöt debreceni vezetőről, se együtt, se név szerint felsorolva; nyilván elvesztek az irdatlan tömegben.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Amikor mi egyfajta kéjutazásról beszélünk tanulmányút helyett, egyáltalán nem gondolunk semmi rosszra. Szó sincs arról, hogy a tizenöt debreceni vezető swingerpartin vett volna részt, netán elszívott egy-egy dzsointot; semmi liberális elhajlás, további csibészségek, de még egy rúdtáncosnő se.

A mi vezetőinket már önmagában az bőséggel kielégíti, ha tetszőleges méretű jacht korlátjának dőlve videóra vetethetik, amint koktélt hörpölnek, sőt szürcsölnek, de olyan erővel, hogy a parti őrség is hallja, a koktél erőteljes szürcsölése ugyanis jó dolgunk kifejezésének netovábbja, s még akkor velünk se jött Kósa Lajos. Hogy miért kell ehhez Floridába menni?

Egyrészt azért, mert Kirgizisztán, Kazahsztán s a többi keleti ország, ahová pedig a magyar városvezető leginkább vágyik, nem rendezett konferenciát épp, másrészt a nyírlugosi polgármester szintén tanulmányút céljából Rómába vitte a teljes képviselőtestületet. Márpedig ha a nyírlugosiak ilyen messze mennek, akkor Debrecennek legalább hatszoros távolság dukál. Ha az olvasó esetleg nem tudná, az elmúlt hetekben Nyírlugos képviselő-testülete is útra kelt, a polgármester szerint a tizenhat fős úttal a képviselők munkáját köszönték meg, akik egyébként ingyen látják el a feladatukat.

Mintha ez bármit is számítana. Magyarország erkölcsös ország, ahol az elmúlt évtizedekben bárminemű hivatalos út bárminemű céllal az eltévelyedés félreérthetetlen bizonyítékává vált. Egy vezető maradjon a seggén, legfeljebb a közeli erdőig merészkedjen, de akkor is csak közügyekben, az pedig, ha a szabadsága alatt magánpénzből a napon sütteti magát, ráadásul nyár közepén, plusz idegen ország pázsitján fekve, már a szoci időkből tudjuk, a hazaárulás minősített esete, hát még ha mindezt csoportosan, a kollégáival teszi; idevezetett a sok csalás és hazudozás.

A kollektív bűn azonban szerencsére a debreceniekre nem vonatkozik. A városházi magyarázat szerint ugyanis a tizenöt debreceni vezető voltaképpen nem is együtt utazott Floridába, hanem külön-külön, egyenként, magánemberként, az már aztán csakis a véletlen számlájára írható, hogy Floridában, esetleg már előtte, a gép fedélzetén, netán már a becsekkolásnál összefutottak; s csakugyan, mit lehet ilyenkor tenni? Nyírlugoson legalább volt kellő indok az ingyenes tanulmányútra: nem sokkal előtte már tudni lehetett, hogy az állam átvállalja a község egymilliárd forintos adósságát.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa