Miközben már nemcsak felsejlenek, hanem kiteljesednek az Orbán Viktor diktatúráját jellemző folyamatok: az állam és a politika végzetes, végletes összefonódása; a jogalkotás – közigazgatás – igazságszolgáltatás hatalmi ágak közvetlen politikai befolyás alá vont működése. A hatalom állami és civil kontrolljai, fékjei, ellensúlyai hibernálódnak, ezen állami intézmények politikai vazallusokkal történő elfoglalása által. (Lásd Alkotmánybíróság, Bírói Hivatal, legfőbb ügyész, köztársasági elnök, Költségvetési Tanács, Állami Számvevőszék, Nemzeti Bank, Médiatanács stb.)

S persze a diktatúra jelenlétét jelzi az is, hogy az előzőekben írt társadalmi-hatalmi változások egyetlen személy, Orbán Viktor hatalmának kiteljesedését és fenntartását szolgálják. Orbán dönt személyesen minden fontos állami, politikai, gazdasági kérdésben. És ezen túl számos olyanban is, amely egyáltalán nem országos szinten, csak neki személyesen fontos. Barátai, szomszédai, fogorvosa, ismerősei és persze a fideszes párttársak kapnak állami kishatalmakat, juttatást, támogatást, lehetőséget, kormányzati megrendelést, piacot, koncessziót, közbeszerzést.

Ha kell, jogszabály készül személyre szabottan, ha kell, visszamenőleges hatállyal, vagy akár egyenesen a kivételre is. Még nem jönnek a diktátor emberei hajnalban a fekete autóval, de önkormányzati választás előtt néhány nappal vezetőszáron már előállítottak ellenzéki polgármesterjelöltet, és követnek, videóznak, megfigyelnek, zaklatnak önkormányzati ellenzéki jelölteket is. Még nem előzi meg kötelező Szabad Nép-félóra a munkaidőt, de az ország területének 70 százalékán újra csakis kormánypárti vagy politikamentes bulvár tévécsatornát lehet fogni.

A közösségi ingyenes rádiócsatornákat zömmel a markánsan jobboldali rádiók kapják. Az összes megyei lap és az ingyenes hirdetési újságok Fidesz-érdekkörűek, s ez tartalmukból pregnánsan ki is tűnik. Még nem akasztják fel a nép ellenségeit koncepciós perekben, de már indítanak büntetőeljárásokat ellenzékiekkel szemben direkt politikai megrendelésre, s lehetetlenítenek el egzisztenciálisan engedetlen vagy „megbízhatatlannak bizonyuló” köztisztviselőket. Még nem mindenki ellenség, aki nincsen velük, de a kormányzat ellenzékét már a nemzet ellenzékének minősítette a miniszterelnök pár hete egy rádióinterjújában.

A Fidesz 2006-os választási veresége óta tudjuk: „A haza nem lehet ellenzékben!” Ez is a diktatúra sajátja: csak önmaga hatalmát tekinti legitimnek és szükségesnek. Mint fától az erdőt… Úgy nem látja Mesterházy és Bajnai a legfontosabb kérdést az erősebb ellenzéki pozícióért vívott kéretlen küzdelmében. Azt nevezetesen, hogy nem elég a biztos protestszavazók újraosztása és újraaktivizálása az ellenzéki győzelemhez, hanem azt a nyolcszázezer és másfél millió fő közötti bizonytalan választói tömeget kell a győzelemhez megnyerni, megmozdítani, eltalálni, vonzani és ambicionálni, azokat, akik nem biztos pártválasztók, s még az sem biztos, hogy elmennek szavazni.

Ez viszont a demokratikus ellenzék részéről választókerületenként csakis egyetlen jelölttel, egyetlen vonzóan sokszínű pártlistával és egyetlen miniszterelnök-jelölttel lehetséges. A megoszló vagy otthonmaradt ellenzéki szavazatok az orbáni sommás, egyfordulós választási rendszerben a kormánypárti jelöltet segítik, mert az ellenzéki szavazatok utóbb nem adódnak semmilyen formában össze, s a Fidesznek van most még a legnagyobb biztos pártválasztó tömege. Aki tehát a demokrácia és jogállam helyreállítását, Orbán Viktor sajátos diktatúrájának elsöprését tekinti elsődleges célnak, annak minden demokratikus erőre szüksége van: Bokrostól kezdve Fodoron, Kunczén, Ungár Klárán át Bajnai Együtt–PM-jéig, a Szolidaritás Mozgalomig, a Demokratikus Koalícióig (DK) és az MSZP-ig.

Valahogy úgy, ahogyan október 23-án a Műegyetem rakparton szólaltak föl egymás után, s a közönség megértően, befogadóan hallgatta a konzervatív, liberális, zöld és szocialista felszólalókat. Mesterházy Attila téved, amikor azzal áltatja magát, hogy néhány jól szervezett DK-s „hackelte meg” az előadását! Önmaga kormányozta lehetetlen helyzetbe magát azzal, hogy a demokratikus ellenzéki együttműködés szervezését lezártnak, véglegesnek és befejezettnek deklarálta az Együtt–PM párttal történt szerződés-aláírással.

Cseppet sem lehetett meglepő, hogy a magát utolsó megszólalónak pozicionált Mesterházynál tört ki a tömegből az „Összefogást! Összefogást!” Lehet, hogy az első két rigmust éppen DK-sok kezdték el, de a tömegben benne volt ez a vágy, különben nem vette volna át azonnal a Szabadság hídtól a Petőfi hídig a teljes tüntetés! Ha ez csak hackelés, provokáció, fúrás és kellemetlenkedés lett volna, akkor már Bajnai beszédét sem kímélték volna, továbbá Mesterházy esetében a szervezett és fegyelmezett szocialista tüntetők visszaverték volna. De nem ez történt, hanem csatlakoztak! Kétharmados parlamenti többség nélkül nem lesz újra normális alkotmányunk, kétharmad nélkül a hatalommegosztást és kontrollt megvalósító állami intézményrendszerek éléről nem távolíthatóak el a sok ciklusra odabetonozott politikai vazallusok.

Kétharmad nélkül nem állítható helyre a közigazgatás, rendészet, bűnüldözés politikai függetlensége; s nem takaríthatóak el a tisztességes választások útjába épített akadályok sem. Kétharmados ellenzéki győzelem nélkül marad Orbán Viktor és marad a diktatúrája, mert egy 51–65 százalék közötti arányú ellenzéki mandátumtöbbség mellett legfeljebb féléves kormányzás után törvényszerűen ellehetetlenül az új kormány. Merthogy a tetszhalott állapotukból feléledő állami kontroll- és ellensúlyintézmények minden bizonnyal szétszabotálják az ország konszolidált működtetését, amit észlelve a serény köztársasági elnöknek buzgón és a lehető leghamarabb rendkívüli választásokat kell kiírni…

Aki nem tudja felmérni, hogy mi a fontosabb – a zárt együttműködés, amely jobb pozícióval kecsegtet két ellenzéki pártot; vagy a nyitott összefogás, amely a diktatúra megdöntéséhez vezető kétharmados ellenzéki győzelemnek egyetlen esélye –, az bizony nem látja a fától az erdőt. Minden aktuális sértődés ellenére van még idő és esély a demokratikus ellenzék népfront jellegű széles összefogására.

A szerző jogász

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.