A XXI. században, a világ egyik nagyhatalmában nyelveket nem vágnak már ki, a sarat is igyekeznek kiszárítani, ha nem is a nyugati demokráciák módszertanával. Miheztartás végett „legfeljebb” bebörtönöznek, „kicsit” száműznek. Mégiscsak Oroszországról lévén szó, úgy látszik, megint csupán két eset lehetséges. Vagy maga a „cár” gonosz, vagy a talpnyalói azok, s Vlagyimir Putyin nem is tud semmiről. Ami azért sem lehet igaz, mert a cárok között még akadhatott gyengekezű, de hogy az orosz elnök nem az, arra mérget vehetünk.

Inkább tehát valami zsigeri undornak tudhatjuk be, hogy híre jött: négy időzónányira Moszkvától, a krasznojarszki régió 50-es számú büntetőtáborába, Krasznojarszktól 300 kilométerre, a transzszibériai expressz mentén fekvő Nyizsnyij-Ingas városába deportálták a Pussy Riot punk-rock zenekar egyik tagját. Amint az elítélt édesapja a vidéket a Hvg.hu-nak a héten jellemezte: a világ fenekére. A 23 éves, egygyermekes Nagyezsda Tolokonnyikova nyomára két hét kutatás után bukkant rá Pjotr Verzilov, mint azt a férj Twitter-bejegyzésében közzétette.

Hiába állították az orosz hatóságok, hogy eltűnt, ami persze Putyin országában elképzelhetetlen, s nagyon rossz emlékeket ébreszt. Tolokonnyikovát társaival együtt azért csukták le, mert tavaly februárban Putyin-ellenes punkimát tartottak a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban. Tolokonnyikova két évet kapott, többször eredménytelenül kérte a bíróságtól feltételes szabadon engedését, legutóbb pedig nagy felháborodást kiváltó, az orosz sajtóban is megjelent panaszlevelében azt állította, hogy a 14-es számú mordvinföldi javító-nevelő tábor parancsnokhelyettese életveszélyesen megfenyegette.

Mert kritizálta a börtönviszonyokat, a bántalmazásokat, éhségsztrájkba kezdett, ami miatt börtönkórházba is került. Nem fogta be a száját, azt tette, ami egy csasztusnyiktól elvárható. A csasztuska amúgy orosz népköltészeti műfaj, gunyoros hangvételű rövid lírai dal, életkép, alkalmi agitációs célú rigmus, bökvers, versike. Művelte még Majakovszkij is, agitációs plakátjaihoz, a ROSZTA-ablakokhoz költött ilyeneket. Meg is szolgálta velük a sorsát. Nem tudjuk, a Pussy Riot punkimája mennyire felel meg az orosz népköltészet hagyományainak, vagy hogy menyire értékelhető egy érzékenyebb zenei fül számára.

Csak egyet tudunk: az orosz hatalom nem bírja a kritikát. Még egy csasztuska erejéig sem. Minden ellentmondásossága dacára Putyin elnök nem kis nemzetközi elismerést tudhat magáénak abbéli erőfeszítésében, hogy az orosz nemzetnek józan ésszel visszaadja azt, amit hamis birodalmi álmokra építve a kilencvenes évek elején nagyhatalmi önbecsülését illetően elvesztett. Bár nem értenek vele egyet, még azt is sokan belátják, hogy mindehhez autoriter erő kell. Ez a száműzetés azonban nem az erő, hanem a kisstílű gyengeség jele. Amely képtelen belátni: nem a punkcsasztuska, hanem annak üldözése a halála a legnagyobb birodalmaknak is.

Tolokonnyikovát a világ fenekére száműzték