Az ősz arról tanúskodik, hogy a Fidesz – tanulva a 2002-es és a 2006-os választás elvesztéséből – nincs elkápráztatva a számára kedvező közvélemény-kutatási eredményektől. Ezért aztán olyan kampány elé nézünk, mely a békétlenségekben minden eddigit felülmúlhat. A kormányközeli lapban jelent meg az állítás, hogy ez az ország „jobb ellenzéket érdemelne”. Ennek fényében talán megbocsátható egy konzervatív szellemiségű értelmiséginek, ha kifejti, mit kellene tennie az ellenzéknek, hogy a fenti elvárásnak megfeleljen.

A baloldalnak az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania a nemzeti érzésre, a hazafiasságra, a határon túli magyarok megnyerésére. A beszédekben kerülni kell az olyan könnyen félreérthető kitételeket, hogy „fájni fog”. Szobordöntésre és videobotrányra sincs szükség. Ezeknél sokkal hatásosabb az állami korrupció megszüntetésének, a javak igazságos elosztásának, az adórendszer megváltoztatásának, az oktatás kiemelt támogatásának, a leszakadt rétegek felzárkóztatásának, a látványberuházások elkerülésének, a szabadságharc befejezésének, hazánk külföldi hitelessége helyreállításának hangoztatása. Azt jólesően nyugtázhatjuk, hogy a szocialista párt megszabadult a régi káderektől, akik a pártállami diktatúrában is vezető szerepet játszottak. Ezt jelen írás szerzője a rendszerváltozást követő években számos alkalommal javasolta. Ez vezethetett volna egy nyugati mintájú baloldali szociáldemokrata párt megteremtéséhez.

Az idei október 23-i nagygyűlésen azonban a baloldal politikusai számos hibát követtek el. A szervezők még olyan ellenzéki politikusokat is szóhoz engedtek jutni, akik mögött már nincs párt, politikai szervezet, csak nagyfokú politika ambíció és – legyünk jó akaratúak – segítőkészség. A gyűlésen Gyurcsány Ferenc játszotta a meghatározó szerepet. A volt miniszterelnök kiváló szónok, aki most is gyújtó hangú beszédet mondott. Megfeledkezve arról, hogy a kormányzása során elkövetett hibák, az őszödi beszéde és az ezeket kihasználó jobboldali lejárató kampány oly sikeres volt, hogy annak idején a miniszterelnöki tisztség átadására kényszerült. A későbbiekben az MSZP pártja elhagyására ösztökélte, ami a DK megalakulásához vezetett.

Gyurcsány Ferenc azóta is a jobboldali média első számú célpontja, és a többi vezető baloldali politikust is a vele létesített kapcsolat hangoztatásával próbálják lejáratni. Őszinteségi rohamainak azóta sem tud ellenállni, gondolok itt korábbi pártja választási kampányának illegális forrásból származó támogatásával kapcsolatos kijelentésére. Szókimondása elismerésre méltó, de amint őszödi beszédének következménye mutatja, a pártcsatározásokban enyhén szólva káros. Eközben a Fidesz vezetői híveik számára csak pozitív üzeneteket küldenek, és még a „vereség” szónak a kiejtésétől is tartózkodnak. Az ellenzék politikusainak ódzkodása Gyurcsány Ferenctől arra a jogos félelemre vezethető vissza, hogy a vele való összefogás még a potenciális szavazókat is elriaszthatja, erős egyénisége pedig korlátozná mozgásszabadságukat. Szerintem Gyurcsány Ferenc akkor hozna legtöbb hasznot az ellenzéknek, ha egyelőre visszavonulna, a DK jeles tagjai pedig visszatérnének régi pártjukba.

Október 23-án beszéde első részében a miniszterelnök méltó módon emlékezett meg történelmünk kiemelkedő eseményéről. Ezt követően azonban mondandója már erősen kampányízű volt. Kemény belső csatározásra, harcra hívta fel támogatóit. Sokakban rossz érzést keltett, hogy mögötte fegyveres katonák álltak.

Rejtély számomra, hogy a békemenet hogyan verte vissza a gyarmatosító kísérletet. Azzal teljesen egyet lehet érteni, hogy „mi mindannyian szelíd, nyugodt, derűs, vagyis békés életet akarunk”. Örülni kell annak is, hogy a határon túl élő és kiszakadt magyarok is közelebb kerülnek az óhazához. Sokunkból vált ki viszont némi ellenérzést az a szándék, hogy az ország jövőjéről azok (is) döntsenek, akik a jobb életkörülmények, a magasabb életszínvonal miatt jó pár évtizeddel ezelőtt hagytak itt bennünket, és kimondva-kimondatlanul kollaboránsoknak tartottak bennünket. Sok esetben hibásan. Az a jelen idejű feltételezés pedig, amelyet a miniszterelnök úgy fogalmazott meg, hogy az ellenzék, a megújult szocialista párt milyen galádságokat tervez az ország ellen, végképp elképesztő. Nagyon remélem, hogy ő sem gondolja komolyan, hogy ellenfelei el akarják venni felmenőiktől „a nyugdíjat, a fizetést és a gyedet is”, sőt még ha tehetnék, „közénk is lövetnének”. Elgondolni is rossz, ha ezzel párhuzamosan az ellenzék vezetői arról szónokolnának, hogy a kormánypárt meg akarja semmisíteni a baloldal híveit. Mi lesz ebből?

A demokratikusan gondolkozó jobb- és baloldali közvélemény azt várja a pártoktól, hogy messzemenően alkalmazkodva a nagy nehezen kivívott demokrácia alapelveihez, demokratikus eszközökkel, gyűlölködés szítása nélkül próbálják a választási kampányt megszervezni.

 * A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja.