Október közepén a fővárosi gimnáziumba megérkeztek a várva várt hiányzó tankönyvek, ám a pedagógusok öröme korainak bizonyult. A doboz nem azokat a köteteket tartalmazta, amelyeket megrendeltek. Igaz, a címzésen nem is az ő iskolájuk szerepelt. Megkérdezték az igazi címzettet, de ők sem rendeltek ilyen könyveket. 

A Kellót is értesítették, ám a saját maga számára is átláthatatlan rendszert létrehozó állami tankönyvforgalmazónak, úgy tűnik, kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy néhány csomag elkeveredett tankönyvért kiküldjön valakit. Pár nappal később újabb doboz érkezett az iskolába. De megint csak nem a megrendelt tankönyvek voltak benne. A pedagógusok most már nem szóltak senkinek. Eltették a pakkot jövőre. Mert hát sosem lehet tudni.

Persze azt sem lehet tudni, jövőre taníthatnak-e majd egyáltalán ezekből a tankönyvekből. A kormány ugyanis a terjesztés államosítása után most a tankönyvgyártást, sőt a tankönyvfejlesztést is államosítaná. Balog Zoltán humánminiszternek szeptember végén adta ki egy kormányhatározat az ukázt, hogy azonnali hatállyal dolgozzon ki egy erre vonatkozó tervet. A magasztos célok között a „nemzeti köznevelés hatékonyabb megvalósítása”, a „tankönyvellátás színvonalának további emelése” és „az egységesen magas minőségű tankönyvekkel való ellátás megvalósítása” szerepelt.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumában eleget tettek a felszólításnak. Már el is készítették – az átszervezés költségeit úgy 53 milliárd forintra taksáló – tervet arról, hogyan jelenhetnének meg jövőre az iskolákban az állami tankönyvek. Nem túlzottan meglepő módon arra jutottak, hogy a legjobb az lenne, ha egy, vagy még inkább kettő, már működő, magántulajdonú tankönyvkiadót vásárolna meg az állam. Így az infrastruktúra mellett egy csapásra állami vezénylés alá kerülne egy tankönyvszerzői, lektori és szerkesztői gárda is. És nem utolsósorban mindenféle szerzői jogi procedúra nélkül jelentős mennyiségű tankönyvcím, amely a legfontosabb muníció lehet a piac monopolizálásakor.

Azután pedig jöhet az egyentankönyvek kora. Mert az iskolák központi irányítás alá vonása, a tanulási folyamatokat teljes egészében leszabályozó, állami egyentanterv, a pedagógusok kamarába kényszerítése még kevés a hatékony nemzeti közneveléshez. A kormány egy olyan oktatási rendszert képzel el ugyanis, amelyben minden pedagógus ugyanazt, ugyanúgy és ugyanabból a tankönyvből tanít, és amelyben minden diák ugyanazt, ugyanúgy, ugyanabból a tankönyvből tanul. Amelyben nem számít, hogy egy pedagógus milyen módszerek mentén tud és szeret tanítani, és amelyben nem számít, hogy egy diáknak milyen képességei vannak. Amelyben nem kell gondolkodni.

Meglehet, hogy jövőre azok az iskolák járnak jól, ahová egyáltalán nem jutnak el a tankönyvek.