Volt itt már minden ebben a haldokló nyugati demokráciában a Rinocérosz Párttól a Sörimádók Pártjáig, az éppen pártlétéért küzdő Kétfarkú Kutya Párttól a napokban éppen megszűnt szlovák Legjobb Párt, Pali búcsúitala – Vidám Politikai Pártig.  A hírek szerint ez utóbbi, a Paliho Kapurková, a szlovák politikai élet egyik legviccesebb kísérlete és mémje november 9-én, a megyei választások napján kimúlt. 2010-ben alapították, egyetlen taggal, a hatalmas bajuszú mozdonyvezetővel, a mérsékelt, de mérhető sikerű Pali Vass-sal.

A nyugati világ mintha meghülyült volna. Pedig nem. Komoly elemzések tipródnak azon évek óta, mi lehet az oka, hogy ezek a többnyire meghatározhatatlan ideológiájú, polgárpukkasztó vagy inkább a politikai elitnek és a közösségnek (görbe)tükröt tartó viccpártok Európában, sőt a világon annyira elszaporodtak. Ezek az alakulatok értelmetlen célokért kampányolnak. A berlini fal újjáépítéséért, a munkanélküliséghez való jogért, a társadalmi elnyomás eszköze, a rendőrség felszámolásáért, a kötelező szabad szerelemért, az örök életért vagy „kocsmapártként” az ingyen sörért, az adócsökkentésért. Esetleg csak azért, hogy „legyen minden jobb”.

A legsikeresebb viccpárt persze az izlandi „anarchoszürrealista” Legjobb Párt, élén a taxisofőrből lett komikus Jón Gnarr-ral, aki a 2010-es reykjavíki helyhatósági választáson nyert. Bizonyítva, hogy a „hülyepártokat” majd mindenhol rokonszenvvel figyeli a lomha demokráciából és a tehetetlen politikusokból kiábrándult keserűségében a tömegtársadalom. S majd mindenhol ellenszenvvel figyeli a nagyképű, professzionális, elkasztosodott hatalom. A nevetségesség látszatától is irtózó, tekintélyelvű rendszerek meg egyenesen utálják azt, ahogyan karikatúrát rajzolnak róluk.

Vidámságra amúgy semmi ok. A Pali Vass masiniszta által aláírt búcsúközlemény hangoztatja: ismét megmutatkozott, hogy a legerősebb politikai erőt Szlovákiában a nem választók képviselik. „Ahogyan a 2010-es választások idején, úgy most is meg vagyunk győződve arról, hogy ha a választási részvételi arány alacsonyabb 50 százaléknál, a választások győztesei a nem választók. A kormányalakítással az elnöknek ebben az esetben egy nem választót kell megbíznia” – tette hozzá.

Ismerős gond a hazai közvélemény-kutatásokból. Vass szavaiban van logika, ha az a demokrácia kifordított logikája is. Mert nem a demokrácia keserűsége-e, ha az állam, a közösség irányítását a demokráciából kiábrándult, nem szavazó többség némaságától kísérve egy aktív, de könnyen meggyőzhető, esetleg lépre csalt kisebbség által hatalomba juttatott elit veszi a kezébe?

Ámbár, a derék, nagy bajszú vasutas ajánlata sem jobb. Mi lenne, ha tényleg a nem szavazók kerülnének hatalomra, és ők alakítanának kormányt? Akkor most részei lesznek-e a fennálló demokratikus struktúrának, amelytől eddig unalmukban viccelődve elfordultak, vagy…? Vagy mint az izlandi komikus, ahogyan a minap bejelentette, gyorsan visszavonulnak a korántsem humoros terepről. Belátva: nem létezik kivezető út errefelé a csalódott demokráciából. Marad csak poéntalan vicc az egész?