Kivéreztetésünk
Volt év, amikor Dombóvár költségvetése elérte a kilencmilliárd forintot, de a 2013. évet a lefaragások miatt már csak hárommilliárddal tervezte. Sok más kisváros is így járt.
Az önkormányzatnak önálló döntési joga nem sok maradt. A kormányzati intézkedések miatt a vagyon is jelentősen csökkent, a rendelkezésre bocsátott állami források elmaradása az előző évitől pedig magasabb, mint az átadott feladatok költsége.
A költségvetés megállapítása és az alapján történő gazdálkodás az önkormányzat önálló hatásköre továbbra is, de a törvény jelentősen korlátozza a feltételeket. Az idei évtől a költségvetési rendeletben működési hiány nem tervezhető. A bevételek és kiadások időbeni eltérése miatti likviditási hitellel az átmeneti hiány rendezhető, azonban ezt az év végére vissza kell fizetni. 2012. december 31-én a működési hitel állománya Dombóvár esetében 231 millió forint volt.
A kötelezően ellátandó feladatok átrendeződésével párhuzamosan feladat finanszírozást vezettek be. Ennek összegét és rendeltetését az Országgyűlés határozza meg. Az ilyen pénz nem fordítható másra.
Az alaptörvény rendelkezései alapján az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része, a feladatváltozásokkal összefüggésben ingyenesen elvonhatóvá vált. Ez meg is történt. Dombóváron az elmúlt időszakban az elvont vagyonra költött önkormányzati források nem térültek meg, sem a tűzoltóság, sem az egészségügyi vagy az oktatási intézmények esetében. A járási hivatal kialakításánál a vagyonkezelői jogot ingyenesen kellett biztosítania az önkormányzatnak, sőt a működéshez hozzájárulást is kötelező volt adni.
Dombóváron az eddig városházaként működő épületet egyszerűen elvették az önkormányzattól, amely az új helyre való költözéshez forrást nem kapott.
A nemzeti köznevelési törvény szerint az iskolákra az önkormányzatnak ingyenesen kellett vagyonkezelői jogot adnia az intézményfenntartó központnak, az intézmények üzemeltetéséhez pedig saját forrásból kell hozzájárulást fizetni. Így számunkra nem lesz olcsóbb az oktatás fenntartása, miközben annak általános színvonala egy állami „mamut” kialakításával, a verseny megszüntetésével csökkenni fog, az egyedi jellegzetességek teljesen eltűnnek majd.
2012. évben a személyi jövedelemadóból a helyben maradó rész 159 millió 602 ezer forint, míg a jövedelemdifferenciálódás mérséklésére kapott összeg 456 millió 138 ezer forint, a gépjárműadóra beszedett összeg 108 millió 754 ezer forint volt.
Ám ennek az időszaknak vége. Dombóvár számára különösen nagy érvágást jelentett, hogy a 120millió forintra tervezett gépjárműadóból csak a 40 százalék marad az önkormányzatnál, az szja-ból származó 160 millió forintos bevétel és a 456 millió forint „jövedelemdifferenciálódás mérséklése” címen korábban bejövő összeg pedig egy tollvonással megszűnt.
A finanszírozás változása jól látható egyetlen tételen: 2012-ben 615,7 millió forintot kapott Dombóvár önkormányzata átengedett személyi jövedelemadó jogcímen. Erre az összegre ebben az évben nem számíthatunk.
Az eddigi kiadások, állami támogatások összevetése után az önkormányzat 260 millió forinttal kevesebb állami forrást kap az önkormányzatnál maradó feladatok finanszírozására, mint az előző évben. Tisztán látszik a forrásátcsoportosítás az önkormányzatoktól a központi költségvetés felé.
A jelenlegi gazdasági folyamatok eredményeként a települések közötti különbségek növekedni fognak. Lesznek tartósan leszakadó országrészek. E tény társadalmi és gazdasági hatásai beláthatatlanok. Dombóvár is elvesztette azt a támogatást, melynek célja az volt, hogy felzárkózzon. „Cserébe” az állam átvállalta a város adósságának 60 százalékát. A változatlan finanszírozási feltételek mellett az évenkénti törlesztési ütemet az önkormányzat azonban tartani tudta volna, az adósság mértéke kezelhető szinten volt. Az éves törlesztőrészlet kisebb volt, mint az azonos feladatok finanszírozására kapott, most elvont támogatás.
A rendszer büntette azokat az önkormányzatokat, amelyek takarékosan gazdálkodtak, jutalmazta a nyakló nélkül eladósodottakat.
Harkány például 2006-ban 1,65 milliárd forint összegért megvette a fürdőcég felét. Ennek finanszírozására svájcifrank-alapú kötvényt bocsátott ki, az árfolyamváltozás miatt a 4000 fős nagyságú település teljes adósságállománya elérte az ötmilliárd forintot. Itt ezt a hitelmennyiséget kellett konszolidálni.
Az adósságkonszolidáció nem tudja kezelni az egyedi eltéréseket. Szekszárd önkormányzata például nem nagyon vett fel hitelt közvetlenül, itt jellemzően az önkormányzati cégek tartoznak, ezekre azonban nem vonatkozott az adósság konszolidáció. Igazságtalan az is, hogy vannak települések, amelyek felélték a felvett hitelt, de olyan önkormányzatok is, amelyek olyan ingatlan felújítására fordították, melyet át kellet adni az államnak.
Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok működése az új intézkedésekkel (hulladéklerakási járulék, közművezeték-adó, rezsicsökkentés) szintén veszélybe került. Az úgynevezett lerakási járulék, a felügyeleti díj, az útdíj, az egyéb növekvő adók és járulékok, tranzakciós díj, telefonadó, mindezek a pluszterhek mellőzik a gazdasági racionalitást. A felesleges és bürokratikus engedélyezési eljárások is pluszterhet és költséget jelentenek. Dombóvár esetében például az e-útdíj további 2,5 millió forintos költséget. A veszteséget megint csak adóból kell finanszírozni.
A hulladékgazdálkodás kötelező feladatai az önkormányzatnál maradtak, de a közszolgáltatási díjak megállapításának a jogát elvették, az állami díjmegállapítási rendszer meg egyszerűen nem működik.
A központosítás elérte a vízmű ágazatot is, követve a szokásos receptet. A víziközmű-ágazat fölé emeltek egy erős jogosítványokkal rendelkező hatóságot, amely szolgáltatási engedélyt csak annak a cégnek adhat, amely valamekkora, úgynevezett felhasználói egyenértéket elér. Ez magában hordozta az ágazati integrációt: az állami víziközmű-szolgáltató cégek megerősödtek, a megmaradt önkormányzatiak egyesültek.
A rezsicsökkentés azonban elérte a víziközmű-szolgáltatókat is, amelyeket a másik oldalon közműadóval sújtottak. Így a legtöbbjük likviditási gondokkal küzd, a legalapvetőbb beruházásokra sincs pénzük.
A kórházak államosítása is az erőszakos vagyonelvétel időszakát idézi. Dombóvár kórháza részére tagi kölcsönt nyújtott orvostechnikai felszerelések vásárlására és egy épületszárny rekonstrukciójához szükséges uniós pályázat önerejéhez. A közel 30 millió forint és kamatai visszafizetésére több ígéretet kapott az önkormányzat a kormányzattól, ebből mégsem lett semmi. Csodák nincsenek. Hiába mondják meg a jogszabályok, hogy ennyi és ennyi legyen a rezsidíj, ha az üzemanyag, a bér- és járulékköltségek magasabbak, a veszteséget valakinek finanszírozni kell. Az eddig is forráshiányos városi költségvetésből kell többlettámogatást biztosítani a cégeknek.
A kultúra, a közművelődés sincs jobb helyzetben: bár kötelező feladatként szerepelnek, az állam által e célra biztosított normatíva csupán a könyvtár költségvetésének felét fedezi. Szeptembertől egyeztetés, előkészítés és megint csak forrás nélkül kötelezte a kormányzat az önkormányzatokat 3 csoportonként 1 fő pedagógiai asszisztens foglalkoztatására.
Az állam egyik feladata a piaci verseny biztosítása annak érdekében, hogy monopóliumok ne jöhessenek létre. Az önkormányzatok ennek ellenére naponta szembesülnek a Magyar Posta részére biztosított monopóliummal.
Dombóvár polgármesteri hivatalának éves dologi kiadása 75 millió forint. Ebből fedezzük a rezsit, a telefont és az egyéb kisebb beszerzéseket. A posta évente 25 millió forintot kap belőle...
Településen belül a tértivevényes levelet 325 forintért viszik ki. Az egyik leggyakrabban kifizetett összeg az önkormányzatoknál a rendszeres szociális segély, melynek összege 21 708 forint. A posta ezt 550 forintért viszi ki.
Dombóváron egy 28 centiméteres pizzát autóval, azonnal 850 forintért szállítanak ki. Ebben a forró pizza is benne van.
* A szerző jegyző, Dombóvár.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.