A szemlélőhöz közelebbi tárgyak nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig látszólag egymáshoz közeledve, egy távoli pontban, az ún. enyészpontban futnak össze. Ez a rövidülés törvénye a festészetben.

Vannak még kiaknázható piaci potenciálok

De immáron a táguló látókörű fővárosi önkormányzat előterjesztéseiben is előbukkan. Igaz, tér helyett időben rövidülnek a dolgok. Ami időben közelebb van, az sokkal nagyobbnak látszik. Egész pontosan sokkal súlyosabbnak tűnik mindaz, ami a választások előtt történik, míg az utána következők szinte láthatatlanná zsugorodnak. Jó példa erre a csütörtöki közgyűlés elé terjesztett javaslat, amely a jelenlegi BKV-tarifarendszer „rövidebb időhorizonton” felmerülő finomítását célozza. A főpolgármester-helyettesek szerint a közösségi közlekedés fedezeti rátáját a termékpaletta bővítésével, illetve a „kiaknázható piaci potenciálok fizetőképessé generálásával” ellensúlyoznák.

Nem mondom, iszonyú sok kutya él ebben a városban, de ehhez azért mégse elég. Főként, hogy a kézipoggyásznál kisebb ebek továbbra is ingyen utazhatnak, de az óriásoknak – bár nem tudni, hogy ez behajtogatott lábakkal és farokkal értendő vagy sem – bérletet kell váltani. A remélt 7,5 millió forintos többlet kicsit karcsúnak tűnik a fővárosi közlekedési cég jövő évi büdzséjén tátongó 40–50 milliárd forintos hiány betömésére. Az esedékessé váló hiteltörlesztési terhet nem is számítva.

Őszintén szólva ezen már alig ront valamit a nyugdíjasbérlet árának csökkentése. Alig 15 millió néhány ezer szavazatért? Bőven megéri. Hihetnénk persze, hogy ezt nem a jövő évi voksolás okán, hanem a közösségi közlekedés szolgálatában javasolják, elvégre a bérletek árának csökkentése sokakat átültethetne a buszra. S ez jó is lenne. Csakhogy a fővárosi autósok túlnyomó többsége nem nyugdíjas, így a magyarázat erősen bicsaklik.

Ráadásul a tarifatáblázat hosszú távon aligha fenntartható. A közösségi közlekedés átalakításáért felelős kormánybiztos tavaly még azt hangoztatta, hogy nem tartható fenn a jelenlegi kedvezményrendszer, amely 43 jogcím alapján 50 százalékostól a teljes díjmentességig terjedő mértékű árengedményt biztosít, országosan hétmillió embernek. Ez évente százmilliárdos lyukat üt a központi költségvetésen, miközben további 50 milliárdos hiány keletkezik emiatt a közlekedési cégeknél. Köztük az évek óta folytatólagosan a csőd szélén billegő BKV-nál.

A diák- és nyugdíjaskedvezmények ellentételezésére adott állami fogyasztóiár-kiegészítés csupán a kedvezmények 20 százalékát fedezi, a többit a cégnek kell kipótolnia. Ez pedig évente tízmilliárd forintos bevételkiesést okoz. Amit valahol be kell hozni. Mondjuk az első ajtón. Ami egyre morcosabbá teszi a buszsofőröket, akik hamarosan pénztárgépeket is kapnak a fülkéjükbe. Ahonnan – művészi perspektíva ide vagy oda – pontosan le tudják olvasni a kígyózó sor végén állók szájáról lepörgő káromlásokat.