A világban mindenhol egyre alacsonyabb az infláció, de ez csak itthon kelt általános örömérzetet. Az adósságharc után a rezsicsata is meg van nyerve. Ez is eldőlt, már az induláskor. A kormány, mint minden mást, az árak letörését is saját sikerének tudja be, és azt büszkén hirdeti is. Nem nagyon törődve azzal, hogy a világban másutt mindenféle jogi hókuszpókusz nélkül mennek lejjebb az (energia)árak. Ez a törvényszerű ugyanis, ha nem pörög a gazdaság.

A nullához közelítő, most még 0,9 százalékos infláció az árstabilitás képzetét kelti, de megy ez még lejjebb is: decemberre már a defláció is benne van a pakliban. S hogy jó-e ez? Meg lehet kérdezni erről a japánokat, akik két évtizede élnek társbérletben a deflációval, és most – sokadjára – óriási erőfeszítésekkel próbálnak inflációt gerjeszteni, növekedési pályára állítani gazdaságukat.

Japán, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia számolatlanul pumpálja gazdaságába a milliárdokat, csakhogy elindítsa a keresletet, ezzel az inflációt kirobbantsa a veszélyzónából. Az Európai Központi Bank a deflációs veszélytől tartva a múlt héten rekordalacsony szintre, 0,25 százalékra vitte le alapkamatát. Idehaza a jegybank kamatot vág és ingyenhitellel árasztja el a gazdaságot. Hátha az segít.

Amit másutt a piac intéz el, arra nálunk a kormány vállalkozik, fátyolvékonyságú védőhálót húzva fel határainkon, amelyet az első fuvallat leszakít, mozgásképtelenné téve az alá szorulókat. A mesterségesen leszorított infláció káros mellékhatásait illik komolyan venni. Az igazi védelem itt kezdődik.