Próbálták már a színészt átváltani fotósra? És a táncost iparművészre? Hogy én meg ne beszéljek hülyeségeket? Pedig Balog Zoltán egyebek mellett a kultúráért is felelős miniszternek hála ma már egészen könnyű felállítani a tájékoztató jellegű aránypárokat. A színész öt és félszer fontosabb, mint a fotós, az irodalmár négyszerese a népművésznek, egy építész úgy háromötödéig ér a zenésznek. Már ha abból indulunk ki, hogyan osztották el a majdani, hetvenfős Nemzet Művésze-testületben az egyes művészeti ágak kvótáját.

Ami egyébként rendben is van, hisz szépen volnánk, ha az állam csak úgy üptre osztogatna busás életjáradékokat, csak mert megtetszik neki egy jól sikerült szobor. Ellenben ha kvótarendszer van, már a pályaválasztás is könnyebb. Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel? Én bizony irodalmár vagy iparművész. Mert táncosként a büdös életben be nem kerülök a nemzet művészei közé.

Na jó, hagyjuk az idétlenkedést. A Fidesz előtt egyetlen hatalomnak sem jutott eszébe, hogy kiemelt összegű életjáradékkal próbálja megvenni kilóra a nemzet legjelesebb alkotóit. Nekik eszükbe jutott, és meg is csinálták: azonban a Nemzet Színésze elismerés évtizeddel ezelőtti megalapításakor elkövettek egy méretes hibát. Autonómiát adtak a művészeknek annak eldöntésében, ki kaphassa meg az elismerést. Így aztán nem is hasznosul politikailag a dolog, bármennyibe kerül is, mert nem a vazallusok kapják a pénzt, hanem a nagy színészek. Legfeljebb a többi művészeti ág berzenkedhet, hogy náluk miért nincs ilyen elit kaszt.

Hát most majd lesz, mégpedig precíz kvótarendszer szerint. Az újabb Fidesz-kormány ezzel az új elismeréssel koronázza meg azt a folyamatot, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia alkotmányba emelésével indított meg. Vitatkozzon, érvelgessen akinek két anyja van, mert azt, hogy mi az érték a művészetben, ennél egyszerűbben is el lehet dönteni: amit mi annak nyilvánítunk. Van akadémiánk, vannak művészeti intézményeink, és lám, vannak olyan művészeink is, akikre mi ütöttük rá a megbízhatóság pecsétjét. A rendszer hermetikusan le van zárva, az akadémiánk bizottságot alakít, ők meg megmondják, hogy ki érdemes a pénzünkre, ki veheti át a díját az akadémia alapításának évfordulóján, november 5-én. Akinek ez nem tetszik, éhezzen, és élvezze kedvére a nagy függetlenséget.

Természetesen működni fog. A dolog pontosan olyan jól van kitalálva, mint a rezsicsökkentés: átverés is, megalázó is, de egy elszegényedett társadalomban, pláne az évtizedes rossz megoldások terhe alatt nyögő művészközösségben aligha lesz olyan partizán, aki képes visszautasítani ezt az ajánlatot. És ez a rendszer majd túléli Orbánt, túléli Feketét, túléli az esetleges új alkotmányozó többséget is. Elvégre kinek lenne szíve öreg művészektől pénzt elvenni? Ki lenne elég bátor kimondani, hogy az államnak még egy akadémia közbeiktatásával sem dolga és nincs joga válogatni az alkotók között, ki érdemes a méltó jövedelemre, és ki nem? A Fidesz szégyenében mostantól mind osztozunk.