Tarlós István húsz pontban foglalta össze, mit követel a BKK-tól. Mit is követelhet a főpolgármestere a millió gonddal küszködő főváros tömegközlekedéséért felelős szervtől?

Csak nem a tömegközlekedés feltételeinek javítását? Persze hogy nem! Ellenkezőleg. A lerontását! Hogy ne zavarják már annyira a tömegközlekedők az autósokat! Legyen sokkal kevesebb a buszsáv, ne kapjon zöld hullámot a villamos! Legyenek a jelzőlámpaprogramok ugyanolyan érzéketlenek a tömegközlekedés érdekeire, mint az órendszerben! És ne idegesítsék már az autósokat annyi kerékpársávval!

„Az autós közlekedés indokolatlan ütemű és mértékű visszaszorítását meg kell szüntetni.” Ezt volt kedves leírni a főpolgármester! Abban a városban, ahol a tömegközlekedés aránya történelmileg igen rövid idő alatt nyolcvan százalékról hatvan százalék alá csökkent. Amiből kiszámítható, hogy az autós közlekedésé meg legalább a duplájára nőtt. Mennyivel kellett volna nőnie, hogy ne legyen indokolatlan ütemű és mértékű a „visszaszorítása”?!

A város ellenségei nem tudják elviselni, hogy (bár korántsem annyi, mint Európa civilizált városaiban, de azért) vannak buszsávok, tehát vannak helyek, ahol a buszok nincsenek beépítve a dugókba. A város szakértő barátainak tanulmánya szerint naponta 150 ezer személygépkocsival kevesebbnek kellene közlekednie ahhoz, hogy a forgalom sokkal folyamatosabbá váljon, a zajszint elviselhető, a levegő belélegezhető, a város élhető legyen. Ehhez sok minden kell, negatív és pozitív ösztönzés egyaránt. Jobb tömegközlekedés, több városszéli parkolóhely, teljes körgyűrű és (bizony) dugódíj.

De az biztos nem kell hozzá, hogy azt a keveset is lerombolják, amit a város és a közlekedők többsége érdekében eddig megtettek. Nem érti a kedves olvasó, miért óhajtja a főpolgármester, hogy sokaknak sokkal rosszabb legyen annak a(z egyébként hiú) reményében, hogy kevesebbeknek kicsit jobb lesz?

Emlékezzen a kedves olvasó Tarlós úr eszme- és polgármestertársának alaptételére: Akinek semmije sincs, annyit is ér. Akinek kevese van, keveset ér, akinek többje, többet. Az a polgár, akinek van pénze autóra meg arra is, hogy a városban is állandóan azzal közlekedjen, sokat ér, ellenben minél kevesebbet autókázik és minél többet tömegközlekedik a polgár, annál kevesebbet ér. Az autótlan pária már szinte semmit. Tarlós úr levele mögött szilárd értékrend van.

Akit ez az értékrend fölháborít, vizsgálja meg azért egy kicsit a magáét is. Nem rokonszenvezik-e véletlenül azzal a gyalázatos felfogással, ahogy a hajléktalanok ügyét kezelik Tarlós úr vezérletével? Mert annak ugyanez a logikája. A hajlékos polgár komfortérzetének alá kell rendelni a hajléktalanok életét. Akinek semmije sincsen, azt a legrohadtabb, legzsúfoltabb tömegszállásra is be kell kényszeríteni, vagy pedig börtönbe kell zárni, hogy ne okozzon kellemetlen pillanatokat a biztonságos otthonuk felé igyekezve mellettük elhaladó polgároknak.