A szocialisták elnöke szerint a bajai videó lezárt ügy. Ha úgy vesszük, igaza van, hiszen a hazai közéletnek már annyi nem befejezett, ám lezártnak tekintett ügye van, hogy eggyel több vagy kevesebb nem számít. Az is logikus, hogy az MSZP szeretne túllépni rajta, hiszen még fazonigazításnak sem nevezhető, ami a tanulságok levonása címén eddig történt. Félő azonban, hogy a bázis véleménye messze nem azonos a pártszékház tanácsterméből kiszűrődő állásfoglalással, a felemás mentőakció kudarcra van ítélve.

Tudjuk, hogy a videojáték valamennyi szereplőjét (aktív politikusokat is) kihallgatták, s ők minden bizonnyal készségesen válaszoltak valamennyi hozzájuk intézett kérdésre, a rendőrség egyelőre mégis hallgat. Sőt még a hazugságvizsgálatokról szóló jegyzőkönyvet sem volt hajlandó kiadni. Ismét politikai célokból kiszivárgó hírekből építkezik a nyilvánosság. Az egymásnak ellentmondó, több sebből vérző nyilatkozatok, elhallgatások, logikai bukfencek tovább növelik a bizonytalanságot.

Ez többet árt az ellenzéknek, mint a kormánypártoknak, még akkor is, ha létezhet olyan gyanú, hogy végül is ők mozgatják a szálakat. Mesterházy Attila tehát lehet, hogy segít a csapatának, de árt a pártjának, ha azzal akar pontot tenni az eset végére, hogy égett ugyan a ház, de látjátok, a targoncást kirúgtuk. Ami történt, az nem szűkíthető le pusztán kommunikációs hibára. A szervezet a főbb csomópontokon kapott zárlatot. Köztudott, hogy a pártelnök megválasztása óta fokról fokra centralizálta a belső erőteret, indokoltan, hiszen így volt képes stabilizálni a szervezetet. Ez viszont a döntések koncentrációjával és felelősséggel jár – ha valaki ezt krízishelyzetben lehántja magáról, tekintélyével fizethet érte.

Tudomásul kell venni, hogy a választások közeledtével nem a Jókai utcában s nem csupán Bajnaival vagy Gyurcsánnyal kell a különböző politikai vagy csak hiúsági ütközeteket megvívni – a terep az ország, ott kell meggyőzőnek mutatkozni. A hadra fogható bizonytalanok száma valószínűleg nem akkora, amekkorának a legoptimistábbak kalkulálják – így megszerezni viszont a kisebbet is bajos lesz.

Az ötórás frakcióülés „konstruktív” döntései nem oldottak meg semmit. Nem igaz, hogy a vének tanácsa politikai gyámság alá veszi majd a pártelnököt (ne is tegye), mint ahogy az sem, hogy valamiféle sebtében kidolgozott biztonsági protokoll megelőz további hibákat. Legfeljebb a belső félelem, óvatosság teszi még lassúbbá, még szürkébbé a reakciókat. Hallani, hogy a tanácskozáson leginkább az öregek fogalmazták meg fenntartásaikat, így megint csak sikerült holmi generációs ellentétként aposztrofálni az érdemi kritikákat.

Az újonnan felálló grémium nem más, mint feszültséglevezető. Az pedig több mint szomorú, hogy a kámforrá váló pártvezetés helyett a minden politikai tisztségről hónapokkal ezelőtt lemondó Lendvai Ildikónak kellett végigtrappolnia a tévéstúdiókat, oldani a kínos helyzetet, miszerint balekok vagyunk, nem csalók. Illetve végül csak egyetlen személy vált balekké, a mindent magára vállaló kommunikációs főnök. Téved, aki azt hiszi, hogy a Jókai utcától pár méterre ilyen egyszerűen elvarrható a bajai videó ügye.

2010-ben, az önkormányzati választások után Szanyi kapitány „izgalmas, szexis pártot” ígért. Hát…