A Fidesz és vezetői nem a kompromisszumok robotosai. Ha ők mennek, akkor a falig, sőt azon túl. Most mégis két esetben is megelégedtek félmegoldásokkal. A devizahiteleknél a kemény nyilatkozatok után az eddig alkalmazott árfolyamgát igénybevételét tették lehetővé mindenkinek, az élelmiszeráfa csökkentéséből pedig az lett, hogy a bolti árakat nem befolyásoló „termelői” áfát mérséklik öt százalékra.

A két kompromisszum között viszont nagy a különbség. Az egyik esetben bátrabbak voltak szóban, mint aztán tettekben. Valójában még nem tudják a tutit, vagy nem akarják meglépni, határidőt viszont maguknak szabtak. Az előbb sertéshúsáfára fogyasztott élelmiszeráfa-csökkentési tervek élő és félsertésre redukálásában nem ez a hezitálás van.

Ez a döntés egyértelműen jelzi, hogy a kormány nem az élelmiszer magas árát tartja a fő problémának, hanem az agráriumban tapasztalható feketegazdaságot. Ettől a lépéstől az élelmiszer nem lesz olcsóbb (sőt mindazoknak, akik eddig az „áfamentes” húst vásárolták, egyenesen drágul), és még nőhet is az adóbevétel.

Ha viszont ez a kormány célja, és meg van arról győződve, hogy erre a kettős áfa jó megoldás, akkor kiterjeszthetné más agrártermékekre is, amelyeknél legalább ennyire jellemző a feketekereskedelem, ha nem jobban. Ez viszont már kockázatosabb lenne, különösen a bevételeire.

Az olcsóbb féldisznóval a kormány csak annyit tesz, ami biztosan nem kerül egy fillérjébe sem. Próbának jó – meg gesztusnak is. Most majd Lázár János mondhatja Csányi Sándornak, hogy ezt is milyen ügyesen elintézte.