Egyszerű lenne az egészet azzal elintézni, hogy Budapest belvárosában fölösleges állami százmilliókat költeni a tanyafejlesztésre, hiszen itt a városi parasztok már bejutottak az elitbe: az önkormányzatba. Ám az a helyzet, hogy a tanyákra szánt költségvetési fillérek fideszes átfejtése többről szól a szokásos trükközésnél: rendszerhiba ez, amelynek kezelésére tán rendszert kellene váltani.

Magyarországon háromszázezer ember él tanyasi körülmények között, gyakran az alapvető infrastrukturális és egészségügyi szolgáltatásokat is nélkülözve. Bár kormányunk szerint (idézet a parlament előtt lévő tanyajelentésből) „az előző kormányzati ciklusokban ezen népesség élet- és gazdálkodási körülményeinek javítása érdekében konkrét lépések nem történtek”, a valóságban az „elmúlt nyolc évben” is volt tanyafejlesztési pályázat meg tanyagondnoki rendszer, igaz, állandó finanszírozási gondokkal. „A tanyákkal kapcsolatos fejlesztési, felzárkóztatási lépések megtétele a 2010 áprilisában hivatalba lépett kormány feladataként jelentkezett.” Ehhez képest Orbánék az első évben nulla forintot, 2011-től máig átlagosan évi másfél milliárdot szántak a projektre. Most éppen ott tartunk, hogy a 2013-as 1,9 milliárdos tanyafejlesztési keretet a jövő évi költségvetés tervezete indoklás nélkül 1,4 milliárdra csökkenti. Ennek a szégyenletesen alacsony összegnek is a jelentős részét „tanyafejlesztési road show-kra” (hogy a városi ember is értse: választási propagandára) fogják költeni, miközben a programnak nem kell reklám: minden évben sokszoros a túljelentkezés.

Ha a tanyasiak immár csak 1,4 milliárdjából 220 milliót Rogán Antal V. kerülete kap – a tanyasi áruk piacra jutásának segítésére, valójában a Hold utcai vásárcsarnok felújítására, és épp a kampányban –, arra tán a törvénytárban is van szakkifejezés. Ám a baj még komolyabb: ha összeadjuk, hogy kik és mire nyertek pénzt a keretből, kiderül, hogy a belvárosi kerület csak a legnagyobb, de korántsem az egyetlen „tanyátlan” nyertes – kaptak kampányadományt piacszépítésre vagy -építésre más fideszes irányítású települések is, a fülöpházi, a tanyasiakat egyébként tényleg segítő, viszont nőverő Baloghtól Lázár János hódmezővásárhelyi utódjáig. Több mint egymilliárdot, vagyis a pénz nagyobbik felét költhetik tanyafejlesztés helyett alig burkolt kampányfinanszírozásra – ez még nálunk is szép teljesítmény.

Persze egy olyan országban, ahol a legszegényebb településeknek szánt támogatások háromnegyede a nagyvárosoknál landol, és gazdagon markolhat belőle a sokféle állami adománnyal kitömött Felcsút is, nincs min csodálkozni. Ám az a tény, hogy mindeközben a kormány buzgón tömjénezi magát a tanyák megmentéséért (tessék csak belepillantani a kormányoldali média szerdai termésébe), mégiscsak arcpirító. Mert az osztogatás és a fosztogatás között ugyan látszólag csak egy betű a különbség, de az utóbbival még el is dicsekedni – az már méretes tahóság.