Mottó: Bármilyen kellemetlenek is, a tényeket el kell fogadnunk, mert a tudatlanság sohasem ér többet, mint a tudás. Enrico Fermi

Ez év júliusában egy mindeddig ismeretlen magánszemélynek az aktív eutanáziának az Országgyűlésben történő megtárgyalást kívánó népi kezdeményezését hagyta jóvá az akkori OVB. Ez a kezdeményezés hatalmas felháborodást váltott ki a MOK (Magyar Orvosi Kamara) és a Motesz (Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége) vezetőiből, és a KDNP orvos országgyűlési képviselőjéből. Mindannyian az orvosok nevében beszélve azt mondták, hogy az orvosok elutasítják az eutanáziát és hivatkoztak a MOK etikai kódexére (ek), az orvosi esküre és az orvostársadalom véleményére. Úgy gondoltam, hogy érdemes volna megismerni az orvosi hivatásrendnek az eutanáziáról kialakított valódi véleményét, mert tudtommal ilyen felmérés még nem készült. Az érdekképviseletek vezetői a tagság széles körének megkérdezése nélkül, de kamarai fórumokon elfogadott etikai kódex elvei alapján nyilatkoztak, nevükben.

Az elmúlt évtizedekben a közvélemény-kutató intézetek többször megkérdezték a lakosságot az eutanáziáról és ismételten kimutatták, hogy a megkérdezettek igen jelentős része, ez év nyarán több mint a fele, támogatta az eutanáziát. A diplomások között a támogatottsága ekkor 66 százalék volt. Úgy gondolom, hogy elfogadható közös álláspont csak egymás véleményének a megismerése után alakítható ki. A fenti, diplomásokra vonatkozó adatok ismeretében különösen szükséges a magyar orvosi hivatásrend véleményének a kikérése és megismerése, hiszen világszerte az eutanázia javallatát az orvosok állítják fel, és az eutanázia végrehajtásához szükséges szerek megszerzését is ők teszik lehetővé. Emiatt az orvosok számára anonim módon kitölthető ún. eutanázia-kérdőívet szerkesztettem, melyet a Medicalonline segítségével feltettem az internetre, a Google Drive-ra és kérést intéztem az orvosoknak szóló internetes portálokhoz, és szakmai folyóirathoz, hogy ismertessék az eutanázia-kérdőívvel elérni kívánt célomat, a kérdőív kitöltésének lehetőségét és a linket. Kérdéseim az orvosi kezelés visszautasítása és az eutanázia kérdésköreire vonatkoztak.

Környezetünkben, Hollandiában, Luxemburgban és Belgiumban, Svájcban és az USA három államában; Montanában, Oregonban és Washingtonban is engedélyezett a szigorúan körülírt orvosi javallat alapján, orvosi segítséggel végrehajtható eutanázia. Kivételesen, egyedi esetként, bíróság engedélyezett aktív eutanáziát Ausztráliában, Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Kanadában, Németországban. Németországban a Bundestagban megkezdték e kérdés megtárgyalását, ahol háromévnyi vita időt irányoztak elő a kérdés sokoldalú megvitatatására. Úgy gondolom, hogy egy demokratikusan működő államban, a társadalom más kérdéseihez hasonlóan, ennek a jog, az etika és az orvosi magatartás szempontjából igen jelentős és élő kérdésnek a megbeszélése hazánkban is időszerű és szükséges.

A kérdőívnek az internetes közzététele után néhány nappal a MOK EK (Etikai Kollégium) állásfoglalást tett közzé, melyben többek között közölte, hogy „orvos részéről indított mindennemű, az eutanáziával kapcsolatos támogatást sugalló mozgalom etikai vétség”, továbbá „aggályosnak tartjuk a kérdéses kérdőív terjesztését és kitöltését, mivel az feleslegesen megzavarhatja egyes kollégák fogalomrendszerét”. Ezekkel a szavaikkal egy olyan szakmában, melyben elengedhetetlen az önálló gondolkozás, mely nélkül nem állítható fel javallat, és amely nélkül nem hozható orvosi döntés, megpróbálták „védőleg” megszabni az orvosok gondolkodásának az irányát. Megjegyzem: a kérdőív kérdései egyértelműek és szabatosak, a MOK definícióit használtam, nem sugallnak semmit, különösen nem az aktív eutanázia támogatását.

A MOK EK határozata okán utalok az AB 36/1994. sz. határozatában kifejtettekre. „A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték és igazságtartamára tekintet nélkül védi. …Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra alapuló egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez.”

Végül a kérdőívről. Eddig több mint 220-an töltötték ki. A kitöltéseket lényegében leállította a MOK EK állásfoglalásában elhangzott „etikai vétségre” figyelmeztetés és a kitöltés és terjesztés „aggályos” voltának a hangsúlyozása. Az egyik, a kérdőív linkjét ismertető orvosi honlap is törölte az információt és a linket.

Az előzetesen feldolgozott 210 kérdőívre adott válasz közül kiemelem, hogy 70 (!!!) orvostól kértek betegeik, illetve a családtagok – időnként együtt – eutanáziát, köztük egyetemi tanártól, osztályvezető főorvosoktól, általában az idősebb generációk tagjaitól. Kilencven válaszoló kívánta az eutanázia kérdésének törvényi rendezését.

Az alábbiakban a választ adó orvosok érdekes és megfontolandó megjegyzéseiből idézek.

„60. Nagyon örülök, hogy a kamara egyoldalú állásfoglalása mellett végre más hangok is megszólalnak – és minket is megkérdeznek.”

„178. Az aktív, és szerintem a passzív eutanázia GYILKOSSÁG, mindegy miféle köntösbe bújtatjuk, sokszor a beteg csak a család megkönnyebbülése érdekében feláldozná magát, de ez embertelen!Még belegondolni is szörnyű! Tragikus, hogy a szabadon engedett balliberális eszmék ide vezethetnek! Több keresztény konzervativizmus szükségeltetik a világban!”

„186. Az aktív eutanázia orvos nélkül megvalósíthatatlan – így nem társadalmi, hanem orvosetikai kérdés. Az a személy („orvos”), aki ebben partner lenne, már az orvosegyetemi felvételre is alkalmatlan, véleményem szerint. Ha orvosként működne közre, adja vissza a diplomáját.”

„205. Az utóbbi időben különösen kegyetlenül, az empátia legkisebb jele nélkül közlik a beteggel, hogy fél éve van hátra, de ha a végét nem szeretné végigcsinálni, azt ellenzik. Milyen élet lesz az a fél év? Egyre rosszabb állapotban várja a halált.”

„211. Anyám a szemem láttára halt meg egy gyógyíthatatlan betegségben és 15 órát agonizált. Könyörgött, hogy segítsem át a túlvilágra. Nem mertem megtenni. Utólag nagyon sajnálom, és amiatt érzek lelkiismeret-furdalást, hogy nem tehettem meg.”

„182. Meggyőződésem, hogy Éger dr. összes orvos nevében tett kijelentésével szemben sokan vagyunk hasonlóan gondolkodó orvosok, akik már sok beteg értelmetlen és méltatlan szenvedését nézték végig. Szerintem az ilyen szenvedéshez hozzájáruló orvosi magatartás az, ami tényleg nem méltó a hivatásunkhoz. Rendkívül álságos az a szöveg, hogy egy orvos egy ilyen folyamatban nem vehet részt. Személyesen nem is kellene részt vennie, ez valóban nem várható el egy orvostól. DE attól még a dolog működhetne, ha megfelelő jogi procedúrát dolgoznak ki a visszaélések megelőzése érdekében.”

A kérdőívre adott válaszokat kiértékelés után szakmai fórumokon és a médiumokban közzé fogom tenni. Hadd idézzem még Lakatos Imre filozófus szavait „A vak elkötelezettség egy elmélet mellett, nem intellektuális erény, hanem intellektuális bűn”.

* A szerző sebész és aneszteziológus szakorvos.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.