Falusi rossz szokás, hogy az egyik szomszéd igyekszik legalább tíz centivel magasabb házat építeni, néhány lóerővel erősebb kocsit venni, nagyobb lagzit vagy keresztelőt csapni, mint a másik. 

Irodalmi nyelven ezt úgy hívják, kérkedés, kivagyiság.

A felújított síremlék

Mifelénk emberkedésnek, püffeszkedésnek, vakításnak mondják.

Nem tudom, dr. Kovács Lászlót, a Fidesz–KDNP miskolci önkormányzati képviselőjét, diósgyőr-lillafüredi háziorvost mi vezette, amikor hatalmas fekete márvány síremléket csináltatott az utolsó magyar polihisztorként számon tartott természettudósnak, Herman Ottónak, de hogy a jó ízlését elvesztette valahol félúton a Hámori-tó és a Fehérkőlápa között, az biztos. Másképp bizonyosan nem esik meg, hogy a sírfeliratnál tán csak az ő neve szembetűnőbb. „Síremléket állíttatta Dr. Kovács László önkormányzati képviselő 2013”. A mondat elejéről ráadásul hiányzik a határozott névelő, vagyis az „a” betű, de megesett már nagyobb helyesírási baki is azon a térfélen. A képviselő persze mossa kezeit, a sírkövesre ken mindent, azt mondja, korábban nem is látta az elkészült művet, a nevét rajta meg pláne nem. Bizony, ez nagyon is életszerű. Mi, egyszerű pórnépek is úgy szoktunk sírkövet rendelni, hogy felhívjuk az itteni szakit, elmondjuk, hogy meghalt az apánk, ő meg írjon a kőre olyan feliratot, amilyet akar, lényeg, hogy szép legyen.

Böszme egyenmárványt kapott a szomszédos sírban nyugvó Vásárhelyi István, Herman Ottó tanítványa is a büszke honfiúi-körzetiképviselői-háziorvosi buzgóságnak köszönhetően. Igaz, arra legalább nem íratták rá, kinek köszönheti e csúfságot az elismert tudós. A két ízléstelen emlékműben közös, hogy eltakarja vagy egyenesen el is tünteti a korábbi patinás, sok időt és sok képviselőt megélt eredeti sírkövet, nem mellesleg az egyik (Hermané) Varga Miklós miskolci szobrászművész alkotása. (Puff, jutott neki is egy jó nagy pofon.)

Arról, hogy mi illik bele a vadregényes bükki tájba, az egyszerű, természetes kő vagy a fekete műanyaghatású márvány, már nem is lamentálnánk. Csak halkan hivatkoznánk Herman Ottó legfőbb alapelvére, miszerint a természetben felismert harmónia segíthet jobbá tenni a társadalmat.

Az akciót a képviselő amúgy nem magánvagyonból, hanem közpénzből követte el, még ha azt választókerületi fejlesztési alapnak hívják is. Tudok miskolci óvodát, bölcsődét, ahol jobb helyre került volna ez a pénz, de Lillafüred környékén is akad néhány kátyú, amit a körzet elszánt képviselője nyugodtan kijavíttathatott volna az egymillió forintot súroló summából.

A miskolci polgármesteri hivatal városfejlesztési és városüzemeltetési főosztálya azóta hivatalos közleményben elismerte: a vonatkozó jogszabályokat figyelmen kívül hagyva engedélyezte a szakszerűtlenül és jogszabálysértően végrehajtott sírhelyátépítést. De a főispánok és kiskirályok korában amúgy sem szokás betartani a törvényes utat. „Megtesszük, mert megtehetjük.” Hitelesebb hitvallás, mint az amúgy hivatalos jelmondattá tett „Magyarország jobban teljesít”.

Olyannyira, hogy lassan falvédőre kéne hímeztetni.