Azok, akik a fronton vagy a hátországban alázták meg, gyötörték halálra a fegyvertelen munkaszolgálatosokat, kényszerítették puszta kézzel taposóakna felszedésére, mely sokukat széttépte. Mintegy 30 ezren pusztultak el ily módon, vagy éhezés, betegség következtében.

De azokról a honvédtisztekről is kötelességünk megemlékezni, akik az embertelenség korszakában is igaz hazafiak, igaz emberek maradtak, és sok esetben saját életük kockáztatásával mentették üldözött honfitársaikat. Sajnos kevesen voltak ilyenek, ezen kevesekre azonban az egyre fogyatkozó számú túlélő hálás szívvel emlékezik.

Személyes érintettség okán, név szerint kell megemlékeznem Csipkés Ernő ezredesről, Budapest felszabadulása előtti utolsó városparancsnokáról, akinek segítsége 1944 késő őszén néhány heti menedéket biztosított számomra. Mint később kiderült, az elfogott és a városparancsnokságra bekísért katonaszökevényeket, munkaszolgálatosokat nem adta ki a hadbíróságnak, ily módon nagyszámú üldözött életét mentette meg.

dr. Körmendi István

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.