Szent-Györgyi Albert a Woods Hole-i intézetben még 91 évesen is kísérletezett. Az olasz tudomány Nobel-díjas nagyasszonya, Rita Levi-Montalcini jóval 90 éves kora fölött naponta bejárt dolgozni. Albert Einstein 71 évesen publikálta elméletét a Scientific Americanban az alapvető fizikai kölcsönhatások egyesítéséről. Jó, ez utóbbi nem sikerült, de legalább megpróbálta. 

És nem ők az egyetlenek. Sok nagy hírű idős tudós kutatott még jóval hetvenéves kora fölött is, nem beszélve azokról az iskolateremtő kutatókról, akik tanítványok ezreinek adták át tudásuk morzsáit ebben a korban. Kornai János 83 évesen indított nagy sikerű kurzust a Corvinuson.

Ha a Fideszen múlt volna, mindezt nem tehetik meg. Pártunk és kormányunk ugyanis arra készül, hogy oktatói és kutatói munkakörökben legfeljebb hetvenéves korig enged dolgozni. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tudniillik elkészítette a felsőoktatási stratégiához kapcsolódó törvénymódosítás és kormányrendelet tervezetét, melyben a fenti elmés innováció szerepel. Az már korábban verdikt volt, hogy a professzorok, akadémiai doktorok – akármilyen szellemi kondícióban voltak is – hetvenéves korukat betöltve nyugdíjba kényszerültek. Ez sem volt éppen okos döntés, mivel magam is tudok olyan nagyszerű koponyákról, akiknek óráit még ebben a magas korban is megrohanták a hallgatók. Na de a kutatók? Vélhetően ebben sem Klinghammer István államtitkár kezét látni, aki – tevékeny kutatói életpályát tudva a háta mögött – valószínűleg szintén ismer jó néhány, e kort betöltött és még számos friss és eredeti ötlettel, időtálló szemlélettel, tudással felvértezett matematikust, történészt, fizikust, vagy éppen térképészt.

A tudományok – különösképpen a természettudományok – legfontosabb felfedezéseit kétségtelenül fiatalabb korban érik el a kutatók. Na de lemondani, akár csak néhány jó ötletről, gleichschaltolva, vonalzóval meghúzva a határt, szűklátókörűség. Tavaly még Hoffmann Rózsa is „a minőségi felsőoktatás lefejezését” vizionálta arra az esetre, ha az egyetemi oktatói karra, a ma akár hetvenéves koruk felett is aktív egyetemi tanárokra, professzorokra is érvényesítenék a nyugdíjkényszert. Persze a szűkülő lehetőségekért egyre nagyobb a harc, és a fiatalabbak is joggal zúgolódnak, ha érdemtelen idősebbek foglalják előttük a helyeket. Csak hát a tudományos közösség többnyire meritokrácia, vagyis érdemek alapján működő közösség, tehát mindenki tudja, ki mit ér, és nem felülről, munkahelyen kívülről kell ezt megmondani.

Különösen nem, ha az egyenlősdi szelektíven érvényesül, hiszen a Fidesznek kedvesebb, általuk kinevezett alkotmánybírók egy új döntés szerint még akár nyolcvanéves korukig is hivatalukban maradhatnak. Ismét kilóg a lóláb, uraim! A „múlt rendszerből itt maradtaktól” való páni félelem a pártkatonákra nem vonatkozik? Csak nehogy néhány érintett kutató a hátrányos megkülönböztetést tiltó törvény szellemében az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz forduljon! Érdekes helyzet lenne!