Afelől kevés kétségünk lehet, hogy a bajai törpdominó-kamuvideó-csalóhávégés-dérilemondós eset egyfajta állatorvosi Waterloo a Magyar Szocialista Párt számára. Részére. Kapcsán. Tekintetében. A legtöbb elemző egyetért azzal, hogy ilyen sztorit így beszopni óriási lúzerkodás, epic fail, egy úgynevezett 360 backside kickflip a szopórolleren. Ád egy.

Ád kettő: nincs mit csodálkozni azon, hogy egy ilyen válsághelyzetben máris elődugta a fejét a Szekeres Imrét Köztársasági Elnöknek Mozgalom, a Baja Ferencet Beatlesbe Bizottság és a Szili Katalin Emléktömörülésplatformtagozat. Bekapcsolták a Jókai utcában a nosztalgiaadót.

A bajai ügy világított rá, halogénizzóval, sőt kékes Audi-xenonnal, hogy az embereknek ez a halmaza, amit itt sokan valami megújult-pártelitfélének hittek, országvezetésre szerveződött csoportosulásnak kvázi, egyelőre nem biztos, hogy mentálisan felkészült egy búgócsiga kezelésére.

Nem lennék meglepve, ha holnaptól ellepnék a székházat a balekokat kereső piramisjátékosok, nigériailevelezők, és a folyosókon gonosz gimnazisták vegzálnának riadt frakciótitkárokat, „szívjon bele nyugodtan ebbe a cigibe, nincs benne semmi”, illetve „nézze, képviselő, itt az ingén van itt valami”, „mondd azt, hogy harminchárom” és a többi.

Azzal már mindenki kibékült, hogy a baloldali ellenzék egyetlen reménye, egyetlen igazi, dinamikus, cselekvőképes politikusa Gyurcsány Ferenc. Ha ilyen jó formában marad, ilyen sokat mozog, és semmit nem ver le (amire, lássuk be, megint nincsen sok esély), joggal reménykedhet abban, hogy tavasszal akár feleannyi szavazatot is szerezhet, mint a Jobbik.

Másrészről persze a szocialisták csattanós választ adtak a huhogóknak. Mert huszonhárom éve azon huhog mindenki, hogy az MSZP-nek meg kell újulni, fiatalítani, ki kell végre takarítani a régi, pártállami, műszálas garbós öregeket, satöbbi. Aztán most derült ki, hogy az egész úgy volt hülyeség, ahogy.

Azonnal vissza kéne hozni Berecz Jánost és Fejti Györgyöt, ha még lehetne, föltámasztani valahogy Korom Mihályt, és elnézve egy erősebb Török Zsolt–Szanyi-pas de deux-t, nemhogy Nyers Rezsőt, de rögtön Bányász Rezsőt hajlamos visszakívánni az ember a kommunikációs térbe.

Az a pár rafkós, szélhámosgyanús figura a törpikés dominóval, aki kitalálta, hogy lenyom egy ilyen laza népszínművet Jeles András modorában egy szir-szar Nokiának, és bepróbálkozik valamelyik helyi muftinál, egy pár ezrest hátha le lehet róla húzni, sosem gondolta, hogy ilyen tökéletes balekokra talál.

Ha tudták volna, hogy ilyen nagy a fogékonyság, akkor dehogy bajlódnak ilyen macerás videóval, inkább följöttek volna a Jókai utcába ittapirosozni.