A miniszterelnök terminológiájával élve azt is írhatnánk, hogy az ország megnyerte a költségvetési csatát Brüsszellel szemben. Mi ugyanis az államadósság ellen is háborút vívunk, pedig azt csak fizetni kell. Ha Brüsszel éppen vitatja, amit csinálunk, akkor azonnal harcban állunk vele, éppen csak hadat nem üzenünk, ha viszont jóváhagyást kapunk az uniótól, akkor rögtön kitör a világbéke. Varga Mihály is az ország hároméves erőfeszítésének elismeréseként értékelte, hogy az Európai Bizottság elfogadta, tarthatónak ítélte a magyar kormány költségvetési terveit.

Az inkább csak kis színes, hogy a KDNP szerint örvendetes, hogy a matematika szabályai most már Brüsszelben is ugyanazok, mint Magyarországon. Nyilván csak elfelejtették, hogy a matematika szabályainak egységesítéséhez hozzájárult néhány Matolcsy-csomag, és Varga sem tétlenkedett, így ehhez a sikerhez valóban kellett az ország erőfeszítése.

A kormány valójában most dőlhet hátra, hiszen a túlzott deficites szamárpadból való kikerülés után sikerült kinn is maradnia. A bizottságot meggyőzte arról, hogy tartósan képes három százalék alatt tartani a költségvetési hiányt. Ezt ismerte el Brüsszel, és nem a gazdaságpolitikájára tett pecsétet, de ez sem kevés. Különösen az évtizedes vesszőfutás után.

Nem úgy indult a második Orbán-kormány tevékenysége, hogy a költségvetési hiány mindenáron három százalék alatt tartása lesz az egyik fő célja. De az lett. Megkapta ezt házi feladatnak Berlinben. Az egyenletet megoldotta, csak éppen az odavezető út rajtunk ment keresztül.