Azt még nem tudjuk, hogy a bajai kamuvideó kulcsszereplői közül ki hazudik, de azt igen, hogy bármelyikük verziója igaz, a történet minden jelenleg előadott formájában nélkülözi az életszerűségnek még a csíráját is.

Az oktatóvideo-teóriánál már a kiindulópont is elég röhejes: arról tán érdemes filmet csinálni, hogyan készítsünk papírcsákót tíz lépésben, hasonló szavazatvásárló helyzetet azonban egy borsodi roma bemutató nélkül is el tudna képzelni. De jó, tegyük fel, Király valóban oktatófilmes mesével akarta csőbe húzni a DK-s Kőröst és a nála sportügyekben nyomuló Károlyit.

Azt azonban világosan tudnia kellett, hogy ennek a videónak a választási csalás bizonyítékaként való bemutatása teljesen értelmetlen, legfeljebb az ő politikai öngyilkosságára jó. A szereplők ugyanis könnyen azonosíthatóak, és az első pillanattól cáfolni fogják, hogy itt tényleges lefizetés látható. Egy ilyen anyag csak akkor alkalmas arra, hogy 24 óránál hosszabb ideig választási csalást igyekezzenek vele bizonyítani, ha a játszók nem azonosíthatóak, vagy azt vallják, hogy a felvételen valós történet látszik. Minden más esetben Király egy ilyen videóval a saját és pártja fejére önti a bilit.

Több logika akkor sincs a történetben, ha Király verzióját fogadjuk el. Ebben az esetben a bizalmával visszaélve egy kamuvideót vittek neki valódi választási csalásként tálalva, amit ő jóhiszeműen továbbadott a párton belüli „szolgálati úton”. A történetnek ez a verziója ugyanott gyógyíthatatlanul életszerűtlen, mint az előző. Miért akarnák Károlyiék olyan kamuvideóval jégre vinni a szocikat, amelyről pillanatokon belül kideríthető, hogy nem valós történetet mutat?

Ha még Károlyi és Kőrös sem állítja, hogy csalást rendelt volna tőlük Király, akkor hogyan képzelhették, hogy ezzel a videóval ráhúzzák a vizes lepedőt?

A helyzet tehát az, hogy akár az egyik, akár a másik teóriát fogadjuk el igaznak, azzal még nem kerültünk közelebb az ügy megoldásához. Ez a történet egyszerűen nem lehet csak ennyi. Ez ugyanis kizárólag akkor ad megnyugtató magyarázatot a történtekre, ha az ügy főszereplői közül valaki teljesen agyalágyult (esetleg többen). Ezt az orvosi esetet kizárva azonban lennie kell még eddig homályban maradt szereplőnek és szálnak.

Akár többnek is. Csak az a kérdés, ki találja meg előbb: a sajtó, a rendőrség vagy az érintetté vált pártok. Utóbbiak közül a DK gyorsan lerázta magáról a történteket, pedig túlzás lenne állítani, hogy nem ébreszt kételyeket, hogy Kőrös miért a nem éppen puszipajtás MSZP-nek csinált oktatófilmet, és ha már, akkor erről miért nem értesítette a saját pártját.

Az ő cselekedetének „párttalansága” csak annyira hihető, mint az: Déri Balázs szocialista sajtófőnök napokig hallgatott arról, hogy ő adta át a videót a Hvg.hu-nak, majd hagyta, hogy az MSZP vezetői bizonygassák az ellenkezőjét. De mindezek akár történhettek így is, bármilyen nehéz is elhinni.

A kamuvideó sztorija azonban mindaddig megoldatlan marad, amíg arra a kérdésre nem tudunk válaszolni: miért?