Nem véletlen, hogy Molnár Gyula egykori újbudai polgármesternek is A tanú című film jutott eszébe: az ő perében az a váratlan fordulat, hogy az ügyész felfüggesztett börtönt kért, mire a bíróság végrehajtható szabadságvesztést szabott ki. Hat évvel a nyomozás elrendelése – és egy első fokon hozott felmentő ítélet – után. Pedig a jelentős időmúlás – mert a gyanúsított sokáig állt büntetőeljárás hatálya alatt, ami részben a politikusi karrierjét is tönkretette – önmagában nyomatékos enyhítő körülmény.

Ami meg a konkrét ügyet illeti: olyan új bizonyíték sem került elő, amely azt támasztaná alá, hogy a volt polgármester és helyettese a lepusztult Kopaszi-gátat valóban aljas indokból juttatta szocialistákhoz közeli érdekkörök kezére. Ahol aztán a főváros egyik legszebb zöldterületét alakították ki. Lehetséges, hogy Molnár Gyula gazember, ám ezt egyelőre hitelt érdemlő érvek nem támasztják alá. A településvezetőt elmarasztaló verdiktet is csak egy újabb „koronatanú” vallomására alapozták, akinek az elfogulatlansága iránt erős kételyek ébredhetnek, hiszen őt alkalmatlanság címén maga Molnár rúgta ki.

Amúgy három évvel az önkormányzat tulajdonában álló terület vitatott „átjátszása” előtt. A hivatali, illetve a korrupciós bűncselekmények esetében a bizonyítás során a tanúknak kétségkívül nagyobb szerep jut, hiszen nincs „helyszín”, ahol nyomokat lehetne rögzíteni, ahol holmi anyagmaradványokra bukkanhatnának. Ilyenkor a nyomozók okiratokat is hiába keresnek, mert nincs olyan ostoba ember, aki saját visszaélését dokumentálná.

Vannak viszont más módszerek: ilyenkor szokás a gyanúsított telefonját lehallgatni, a kapcsolatrendszerét titkosszolgálati eszközökkel feltárni, az irodáját, a lakását „bepoloskázni”. Azután álljon elő a nyomozó hatóság a farbával, ha meg hiába kutakodtak, a magánszférába történt durva beavatkozás miatt kérjenek sietve elnézést. Különben kételyek merülhetnek fel az eljárás tisztaságát illetően, gondoljunk a vesztegetéssel vádolt tábornokok perére.

Egyetlen megfélemlített, igazoltan beteg ember vallomása alapján katonák sorát állították bíróság elé, s az ügy első fokon csúfosan elbukott. Nem állt meg a VII. kerületi polgármester elleni „maffiavád” sem, miként semmivé vált az egyik korábbi honvédelmi miniszternek whiskysdobozban, illetve a volt főpolgármester-helyettesnek nokiásdobozban vitt milliókról szóló legenda is – mindegyik esetben egy-egy tanú beszélt.

A tanúból tudjuk: az ideológiailag képzetlen gátőr megbízhatatlan, mert a bíróság előtt összevissza fecseg. Most pedig az úgynevezett független igazságszolgáltatás lehet a zavaró tényező. A Kúria előtt még kiderülhet, hogy a Kopaszi-gát „őrének” vallomása – aki évekkel a konkrét ügy kipattanása előtt hallott valamit – kevés lesz a statuáláshoz.