1956. november 4-én a szovjet csapatok hátán Kádár János visszatért Moszkvából, hogy restaurálja a szovjet modellt, amelyet a magyarok két héttel korábban elutasítottak. Nagy Imre a jugoszláv követségen, majd Romániában várta sorsa beteljesítését. 1958 júniusában vérpadra küldték. Azt az embert, akinek még 1956 decemberében is megígérte Kádár, nem lesz bántódása. Az a Kádár, aki 1952-ben megtapasztalta Rákosi börtönét, és 1956-ban tagja volt Nagy Imre kormányának.

A Hősök terén tartott orbáni megemlékezés ezt juttatta eszembe. Tanítványaim meg szokták néha kérdezni az 1957. május 1-jei képek láttán: hogyan mehetett ki egymillió ember néhány hónappal a forradalom leverése után az állami megemlékezésre, és Kádár hogyan volt képes elmondani azt, amit mondott?

1957-ben az imperialisták, 2013-ban a bankok és multik akarják szétverni Magyarországot. 1957-ben a fasiszták, 2013-ban a kommunisták tiporják a demokrácia alapelveit. 1957-ben is több százezren hallgatták az egyetlen embert, aki megvédi a nép hatalmát, és 2013-ban is.

Borzasztó módon sajnálom a Fidesz–KDNP szavazóit. Idegeskedtem sokáig azon, hogy mi zajlik az országban, de rájöttem, hogy az én idegességem egészséges, mert kimondhatom és átélhetem. Szegény honfitársaimnak viszont, akik kénytelenek egy olyan ember szavait hallgatni és támogatni, aki Kádár Jánostól annyiban különbözik, hogy más korban él, az pokoli lehet. Pokoli lehet látni, hogy Magyarország függetlenségét igazából ő akadályozza az alkotmányos rend szétverésével, a közhivatalokba betett komisszárokkal, a tankerületek élére behelyezett végrehajtókkal, a kézben tartott és válogatott állami megrendelésekkel, a piacgazdaság lerombolásával, a külpolitikai elszigeteltséggel, a magánbirtok gazdagításával, a sajtószabadság korlátozásával, a vallási sokszínűség elutasításával. Orbán létrehozott egy olyan rendszert, amihez Kádár is elismerően csettinthetett volna. Neki ehhez egy szovjet hadseregre volt szüksége.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.