Több vesztese, de nem csak egy nyertese lett az elmúlt hét végi előrehozott cseh alsóházi választásoknak. Nagyot bukott a volt két jobbközép kormánypárt. Összesen több mint egymillió támogató hagyta faképnél őket. Pirruszi győzelmet arattak a cseh szocdemek (CSSD), mert a rendszerváltás óta most kapták a legkevesebb voksot. Legtöbben a párton belüli viszálykodásért fordultak el tőlük, mert nem bíztak abban, hogy a torzsalkodások miatt képesek lesznek stabil kormánypártként tevékenykedni. A kommunisták (KSCM) hozták a már megszokott kétszámjegyű eredményt, ám baloldali potenciális partnerük halvány szereplése miatt elszállt az a reményük, hogy akár csak csendestársként újra a hatalom közelébe kerüljenek.

A cseh gyalogpolgárok többsége most nyújtotta be a számlát azoknak a politikusoknak, akik gátlástalanul közpénzeket síboltak el a saját zsebeikbe vagy a pártok kasszáiba. Egyetlen aktivitásuk pedig rendszerint a politikai vetélytársaikkal közösen űzött sárdobálás és parttalan szópárbaj volt, miközben ők – az alsó tízmillióhoz tartozók – egyre súlyosabb megélhetési gondokkal szembesültek. Elsősorban ezért fordultak el a cseh közéletben eddig domináns szerepet betöltő pártoktól, s ezért adták protesztszavazataikat – több mint 900 ezer voksot – Andrej Babis két éve alakult Elégedetlen Polgárok Szövetsége (ANO) nevű pártjának.

Az egyre inkább cseh Berlusconiként emlegetett milliárdos nem sokat bíbelődött választási program kimunkálásával. Azzal lovagolta meg a közhangulatot, hogy következetes harcot hirdetett a társadalmat és a közmorált megmételyező korrupció ellen. Nyomulását sem az ügynökmúltjára utaló tények, sem a populizmusát leleplező Karel Schwarzenberg figyelmeztetése nem állította meg. Mégis nyert, sőt: túlnyerte magát, hiszen pártja nélkül aligha alakulhat meg az új prágai kabinet. Ám a pártvezető éppen emiatt került máris súlyos dilemma elé: ha beadja a derekát, akkor az egyik koalíciós partnere nyilván a CSSD lehetne, amelyet eddig keményen ostorozott. Ha viszont ellenzékbe vonul, akkor azok csalódnak benne, akiknek a közélet megtisztítását szolgáló törvénymódosításokat ígérte.

Egyelőre azonban nincs is kivel tárgyalnia, mert a cseh szocdemeknél palotaforradalom tört ki. Méghozzá a szociáldemokratáktól eltávolodott Milos Zeman államfő tudtával és támogatásával: neki kapóra jött a baloldali párt viszonylagos kudarca, amelyet kizárólag Bohuslav Sobotka nyakába akar varrni, miközben még meglévő híveivel együtt a pártelnök azonnali lemondását követeli. A Hradzsin ura a szocdemek mellett a koalíciós alkudozást is kézi vezérléssel irányítaná.

A múlt hétvégi voksolás után kialakult zavaros helyzetben most Milos Zeman az igazi győztes: még bátrabban ügyködhet az általa áhított félelnöki rendszer, a „zemanokrácia” kiépítésén. Nagy kérdés, hogy az államalapító Tomás Garrigue Masaryk és Václav Havel pártokon felülemelkedő értékrendjét tisztelő csehek meddig tűrik még, hogy e hagyományokat már eddig is beárnyékoló utód továbbra is háborítatlanul halásszon a zavarosban.