Szükség van a művészet jótéteményeire, a kiváló művészekre és a magyar önkifejezés minden formájára – mondta múlt hét keddjén a felújított Zeneakadémiát megnyitó gálaműsor előtt Orbán Viktor miniszterelnök. Szelíden szemet hunyt afölött, mit tett ezért az ünnepi pillanatért az „elmúlt nyolc év”, s hogy a nemzeti függetlenségünkre törő, a Kárpát-medencéből kiátkozott Európai Unió a felújítás 13,2 milliárd forintjához 11,8 milliárddal járult hozzá.

A művészet nem pénzügyi tehertétel, inkább erőforrás – mondta még a kormányfő, s e szilárd mecénási elkötelezettségét igazolta, hogy két napra rá azt lehetett olvasni a Magyar Közlönyben: „a kormány a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék terhére 336,9 millió forint egyszeri átcsoportosítását rendelte el a magyar kulturális értékek megőrzése és fejlesztése ügyével összefüggő feladatokért felelős miniszterelnöki megbízott tevékenységének finanszírozására”.

Újabb pénzhez jutott nagy hirtelen Kerényi Imre. Hogy mire, az nem tartozik a népre. A 336,9 millió éppen 55,8 millióval több, mint amennyit (281,1 milliót) a 2014-es központi költségvetés szerint jövőre egész évben költhet. És éppen 36,9 millióval több, mint amennyit (300 milliót) „a magyar állam újjászervezésének részeként új alapokra helyezett közgyűjteményi hálózatra”, azaz a múzeumi kiállítások felújítására és újak létrehozására az idén összesen felhasználhattak.

Semmi baj: tekintsük a miniszterelnöki megbízott közérdekű önkifejezésének az alaptörvény népszerűsítését, a „magyar emberekből mára majdnem kihalt hazaszeretet” újjáélesztésére tett erőfeszítéseit, a Nemzeti Könyvtár megjelentetését, köztéri szobrok állítását, és lássuk be, pénzbe kerül, hogy a több mint hatvan éve uralkodó balliberális helyett a nemzeti kánon erősödjön meg, ha kell, állami mecenatúrával. Voltaképpen ez aprópénz ahhoz képest, hogy a magyarországi GDP csaknem fele (nagyjából úgy 12 ezermilliárd forint) úszik át az állam újraelosztó kezén, amelyből bőven támogatja a magyar önkifejezés általa elhivatottnak tekintett minden formáját.

Korántsem csak a kulturálisakat. Támogatja és támogattatja. A kereskedelmi Sport TV és a közszolgálati televízió 2012 májusában például négy bajnoki idényre, évi 3,54 milliárd forintért (több mint a Zeneakadémia felújításának magyar hozzájárulása) nyerte el a Magyar Labdarúgó Szövetség által szervezett versenyprogramok közvetítési jogait. Miután nem szeretném megsérteni a kormányfőt, s tisztában vagyok vele, hogy a foci is a magyar önkifejezés formája, meg sem merem kérdezni, mi lenne, ha a transzmissziós utakon a fociklubokhoz kerülő milliárdok legalább egy részéből az MTV hazai bajnoki meccsek helyett, mondjuk, színházi közvetítéseket adna, de kivételesen nem Kerényi mondaná, hogy melyeket.

Amúgy a hét végén a Barcelona–Real Madridra voltam kíváncsi. Fellélegzett szégyenéből a lelkem, amikor csak a Kecskeméti TE Phoenix-Mecano–MVM Paks derbiig jutottam. Merthogy a házban, ahol lakom, csak a Sport1 fogható, a Sport2, ahová az önkifejezés spanyol minőségét, vele az El Clásicót is száműzték, nem.

Kerényi Imre a 300 milliós Nemzeti Könyvtár néhány folyóméternyi kötetével