A 2010-es választások kapcsán két jogi eljárás is indult a szavazás időpontjának megválasztása miatt. A kezdeményezők kifogásolták, hogy az április 11-i dátum a külföldön szavazókat húsvétvasárnapi, vagyis ünnepnapi voksolásra kényszeríti, ellentétesen a választási törvénnyel. A Legfelsőbb Bíróság szerint azonban a dátumról döntő államfő akkor sem marasztalható el, ha törvénysértően időzíti a választásokat.

Négy éve nem az Orbán-párt győzelme, hanem a kétharmad volt a tét, és a Fideszben aligha bánták, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepéhez – amikor azok is elmennek a templomba, akik egyébként nem szoktak –, a húsvéthoz a lehető legközelebb esett az első forduló napja.

A hívő keresztény nem a végzetben, hanem az isteni kegyelemben, vagy az eleve elrendelésben hisz, így aztán tekinthetjük akár a sors fintorának is, hogy éppen a kereszténydemokrata Seszták Miklós szólta el magát a 2014-re tervezett április 6-i időponttal kapcsolatban. Az viszont kicsit sok véletlennek, hogy eddig mindig, amikor a Fidesz hatással lehetett a kiírásra – 2002-ben és 2010-ben is – éppen a húsvét utáni vasárnapra került a szavazás. Egyszerűbben: mindig arra a napra, amelyet ők éppen jónak láttak.

Hogy túlbecsüli-e a kormány az egyházak befolyását a választókra, arról megoszlanak a vélemények, ám az tény, hogy megint olyan választás jön, amikor egy kicsi plusszal, néhány százaléknyi többletszavazattal is nagyon sokat lehet nyerni. A kőpogány társadalompolitikájú Fidesz amúgy nem sokat tett azért, hogy a nagy egyházaink szeressék (tán különös, de sem az egyháztörvény, sem az egyháziiskola-cunami nem találkozott a katolikus és református elöljárók egyetértésével), az a számítása azonban többször is bejött, hogy ki-ki szituációkban kap némi szóbeli támogatást a szószékekről.

Ennek 2002-ben szélsőséges, hívőként nehezen tolerálható megnyilvánulásai is voltak, és aki rendszeresen jár templomba, tudja, hogy a jelenség továbbra is létezik: a papság/lelkészség köreiben akadnak, akik a legkevésbé sem titkolják, hogy örülnének neki, ha a mostani világ örökké tartana.

Ezúttal azonban húsvét április 20-án lesz, más oka van tehát a korai időpontnak. A kormányerők el akarják kerülni az uniós és a hazai választási kampány összecsúszását, illetve azt, hogy az EU – a menni, vagy maradni kérdés – kampánytémává váljon. Ez olyan kommunikációs feladvány, amely még Habony Árpádon is kifog: amit Orbán Viktor a legszívesebben mondana, annak még a Jobbik szavazótáborában is csak a kisebbség tapsol, és a Brüsszel elleni szabadságharcot logikailag is nehéz EP-képviselői helyekre váltani.

Országgyűlési képviselőket tehát bizonnyal április 6-án választunk, az EP-választásokra pedig valamivel pünkösd előtt kerül sor. Áder János köztársasági elnök majd higgadtan elmagyarázza, hogy miért ez a megoldás szolgálja a leginkább a nemzet üdvét.