Helyenként eltér az angoltól, és pontatlanságokat is tartalmaz Ukrajna és az Európai Unió tervezett társulási szerződésének ukrán nyelvű szövegváltozata – figyelmeztetett egy szakértő egy ukrán internetes honlapon, amely szerint kérdéses, hogy Kijev képes lesz-e betartani az EU több tízezer oldalt kitevő jogszabályait, ha a dokumentum lefordításával sem tudott megfelelően megbirkózni.

Hasonló kétségek másokban is megfogalmazódtak, ám – miként azt pénteken Orbán Viktor miniszterelnök is nyilatkozta – így is biztosra vehető, hogy egy hónap múlva, a vilniusi keleti partnerségi csúcstalálkozón aláírják a társulási megállapodást. Az okmány szentesítése ugyanis Brüsszelnek legalább annyira érdeke, mint Kijevnek, elmaradása a 2009-ben beindított keleti partnerségi program kudarcát jelentené.

Merthogy a hat érintett állam közül csak az ukránok állnak készen a dokumentum elfogadására. Az Alekszandr Lukasenko vezette Belarusszal esély sincs ilyen egyezségre, Azerbajdzsán távolságtartó, Örményország Moszkva nyomására visszatáncolt, inkább az orosz–kazah–belorusz vámuniót választja, Grúzia és Moldova pedig most várhatóan csak parafálja a megállapodást, a végső döntéssel kivárja, mire jut Ukrajna a Moszkva keltette ellenszélben.

Brüsszelben a társulás feltételeként az emberi jogi helyzet javítását, a választási és a jogrendszer átalakítását szabták meg, Kijevnek pedig sikerült annyi haladást elérnie, amennyit – akár némi engedékenység árán is – elegendőnek ítélnek majd. Tagságról meg még hosszú évekig úgysem lesz szó. Úgy tűnik, már csak a börtönbüntetését töltő volt kormányfő, Julija Timosenko ügye vár megoldásra, ám hamarosan ez is lezárulhat: valószínűleg gyógykezelésre Németországba utazhat.

Ukrajna pedig csatlakozhat az európai szabad kereskedelmi övezethez, ám az uniós műszaki szabványok betartatása százmilliárd eurós nagyságrendű költségeket követel tőle. Ráadásul – moszkvai számítások szerint – legalább évi 12 milliárd dollárt veszít azzal, hogy a Brüsszellel kötött szövetség nyomán megszűnik a termékeit eddig megillető kedvezményes elbánás Oroszországban.

A Moszkvától – például az energiaellátásban – még mindig döntő módon függő Ukrajnában tartanak is a fejleményektől: pénteken a Független Államok Közösségének csúcstalálkozóján az egyébként oroszbarátnak tartott államfő, Viktor Janukovics felvetette, hogy létre kellene hozni egy állandó konzultációs fórumot Ukrajna, az EU és a posztszovjet vámunió között. Orosz kollégája, Vlagyimir Putyin azonban csak a résztvevők közös vacsoráján tárgyalt vele, a kétoldalú találkozó elmaradt.

Az unió is hiába hangoztatja, hogy Kijev társulásával Moszkva is nyerhet. Nehéz ugyanis elhitetni, hogy a keleti partnerségnek nem éppen az az egyik fontos célja, hogy a benne részt vevő szovjet utódállamokat fokozatosan kivonja Oroszország érdekövezetéből. Az EU számára tehát elkerülhetetlen lesz anyagi áldozatokkal és politikai kedvezményekkel is segíteni Ukrajnát, hogy ne csak a társulásból egyértelműen hasznot húzó üzleti elit, hanem a lakosság többsége is úgy érezze, érdemes volt a közösséggel szövetkezni.