Semmi sem mutatja jobban, hogy milyen mélyen meg van hekkelve a magyar politika, mint hogy David Cameron brit kormányfő (Orbán Viktor kevés európai partnereinek egyike) szerdán az alsóházban csalónak nevezte Ed Milibandet, a Munkáspárt vezetőjét. 

Ő ugyanis 2015-ös hatalomra jutása esetére azt ígéri, húsz hónapra befagyasztja a háztartásienergia-árakat, de addig is ezek haladéktalan befagyasztását követeli a konzervatív kormánytól. Mire Cameron: ez megvalósíthatatlan és átverés. Közben Budapesten a jobboldali kormány lelkesíti békemenetes százezreit a rezsicsökkentéssel, hogy 2014-es ismételt kétharmados felhatalmazással befejezhesse a Nagy Orbáni Művet.

A célért a kormányfő hekkelt egy nagyot. A trükk lényege, hogy miközben a sajátjait monolitikus egységbe hevíti, választási rendszerével olyasmit erőltet rá a parlamentarizmusból kiárvult, több darabra töredezett, egybeterelt ellentáborára, ami megvalósíthatatlan. Baloldali-liberális-konzervatív-zöld összefogást, amit a szocialista pártelnökbe a szót belefojtó tömeg oly felajzva skandált szerdán a Műegyetem előtt. Hiába és feleslegesen. S nem csak, mert Gyurcsány Ferenc újabb őszinteségi rohamában nekiment az MSZP és az Együtt–PM egyezségének, nekiment annak Fodor Gábor és Bokros Lajos is, hanem mert kormányzóképesen képtelenség egybefűzni Gyurcsány polgári Magyarországát (őszödi énjét), Bokros szabadpiac-pártiságát, Bajnai szociális piacgazdaságának új politikai korszakát, a PM politikusainak „elmúlt húsz év”-undorát és Mesterházy Munkát, kenyeret-programját. Az pedig végleg a nagyot álmodók álma, hogy a liberális Bibó István és a Fideszből kiábrándultak emblémájává tett Mindszenty József kéz a kézben lelkesítse a rakpart politikai masszáját, mint azt Fodor Gábor óhajtaná. Amit össze lehetett fűzni, azt az MSZP és az Együtt – úgy-ahogy – összefűzte, „csak” a választó kevés hozzá. A továbbiakban Bajnai és Mesterházy tényleg mehet a gázrezsóra, Gyurcsány meg a Fidesz listájára, mint Szanyi Tibor, „slussz-passz”, kimondta, a többi legfeljebb paszomány az ellenzék mentéjén.

Megint fellángolt az ellenzéki belháború? Nem volna azzal semmi baj, a demokrácia maga a sokféleség, hosszú távon nem lehet népfrontba gyűrni. Ehhez még Orbán is kevés, amit alighanem tud is. Ez az ellenzék ugyanis elkötelezett a demokrácia mellett, érdekeit a parlamentáris intézményrendszeren belül igazán csak a szabad választások után tudná egyeztetni. Olyan kereteken belül, amelyeket az orbáni hatalom felszámolt: ebben a közegben, választások előtt az egypárti etatizmussal szemben csak egy hasonlóan erős egypárti etatizmus léphetne fel, amihez a demokratikus ellenzéknek saját identitását, demokratikus alapelveit kellene megtagadnia. Nem teheti, marad a politikai minimum: Orbánnak mennie kell.

Hogy miért kellene mennie a fő hekkelőnek, tudjuk. Hogy ki/kik miatt és mikor megy, 2014-ben vagy 2018-ban, azt még nem.